The future of liberal democracies: The rise of populism

The future of liberal democracies: The rise of populism

6 comments

Uncertain Times: The Future of Trans-Atlantic Relations from the Perspective of NGOs and Think Tanks in Central Europe and Hungary
- online webinar series organised by the Hungarian Europe Society -
Third Debate - The future of liberal democracies: The rise of populism

(Please note that the language of this event exceptionally is Hungarian without translation.)

4 February 2021, Thursday 6:00 - 7:30 p.m. (CET)

Welcome address by István Hegedűs, Chairman, Hungarian Europe Society

Panelists
Zsolt Boda,
Research Professor and Director General, Centre for Social Sciences (Budapest)
Dániel Hegedűs, Central Europe Fellow, German Marshall Fund of the United States (Berlin)
Edit Zgut, Rethink.CEE Fellow, German Marshall Fund of the United States / Doctoral researcher, European Studies Unit, IFIS PAN (Warsaw)

Moderator: István Hegedűs, Chairman, Hungarian Europe Society

Short briefings are followed by an open debate.

For the corresponding papers please scroll down. Sign in or register on our website and share your comments on the papers after scrolling down to the comment section (below).

This event is part of the "Uncertain Times: The Future of Trans-Atlantic Relations from the Perspective of NGOs and Think Tanks in Central Europe and Hungary" project which is supported by the Embassy of the United States of America in Budapest.

This event is being video recorded for archival, educational, and related promotional purposes. By attending or participating in this event, you are giving your consent to the video recording.

Relevant Open Space Publication
AttachmentSize
PDF icon Invitation130.72 KB
PDF icon Welcome address by István Hegedűs99.07 KB
English

There are 6 Comments

Gothár Emma's picture

1. In his essay, Zsolt Boda argues that populism is "a potential threat to liberal democracy". Nevertheless, "some populist movements may strengthen democracy". After grasping the executive power, Orbánism successfully deconstructed the liberal democratic political regime. Do you find positive aspects of illiberal, populist politics in Hungary? 

2. After four years in power, Trumpism ended up in a physical attack against the Capitol Hill. Still, do you find positive aspects of far right, populist politics in the United States?

3. Boda argues that the emergence of populism "is also a warning sign of some deep, structural problems of today’s socio-political systems" emphasising the impact of growing economic and social inequalities. Other authors speak about a cultural backlash against the ruling elites. What matters more in the process of increasing political polarization: the economic or the identity factors? 

4. What should be done to defeat populism worldwide?

Gothár Emma's picture

Q1.: Naturally it is difficult to find positive aspects of an illiberal regime. Still, if one looks for one very hard, maybe a positive development of it, particularly in Hungary, can be the emergence of a belated broad social discussion and deliberation on what a liberal democracy really means. By belated I mean that  such a broad discussion was unfortunately missed during the regime change 30 years ago. Hungarian society did not fight for democracy after 1956, regime change was "dropped" here almost ready-made by the storm of immense global events, namely the collapse of the Soviet Union. This is not to say that Hungarians did not take part in establishing the new democratic institutions in a technocratic sense, but for the broad society freedom and democracy simply meant to drive unharrassed to Austria in order to buy a new fridge. The concept of the rule of law was a topic to be discussed only by a very narrow elite. For the masses already the last years of the Kádár-regime meant a process of continuous growing of economic freedom, since the Communist regime had already introduced many important elements of a market economy, which after 1990 were broadened and  completed by the elements of political freedom. One can say that from 1985 to 1995 the Hungarian people enjoyed the constant experience of their freedom growing. This process was partly ended by the economic crisis and austerity measures introduced by the then socialist-liberal government in 1995, but political rights were not affected even in the following 15 years, until - as a combined consequence of the next economic crisis starting in 2005 and the nature of the Hungarian election system - Fidesz won a two-thirds majority in the Parliament. In the following 10 years the Hungarian society still experienced broad economic freedom, but at the same time also the narrowing and/or emptying out of their political rights. However for many people the relationship between economic and political freedom has not been obvious - particularly because  leaving Hungary was an easy option for many dissatisfied people after Hungary's accession to the European Union - until the economic crisis and Europe-wide lockdowns caused by the Covid-pandemic. In the past year though, it seems, more and more people have started to realise that in economic hardship the Orbán government favours its cronies and neglects others, while the latter are deprived even of the means to express their anger, not to speak of changing the circumstances. This new awareness of the worsening economic and political situation might lead to and "awakening" of a broader discussion regarding the importance of the rule of law. I say "might" because I think it has only started. The opposition has the difficult task to make it clear for the whole society that economic prosperity and the rule of law are interconnected. If this social deliberation will be conducted during the election campaign leading to the 2022 elections - and provided the opposition wins - the architecture of a new liberal democracy in Hungary might be much more resilient than the one built after 1990.

Q2.: In my view the positive aspect of the far right populist politics represented by Donald Trump was providing evidence that in a democratic political system where checks and balances of power are strong , even a temporarily triumphant populist politician can be removed by democratic elections. Naturally the success of the Biden administration will be crucial, but in that case, it is going to prove that although detours are not impossible, liberal democracy is resilient enough to stay on course in the long run. This does not mean that it is or must be unchanged, naturally it must adapt to the demands of time, but it means that it must contain certain qualities which are necessary to sustain such a political system with the force of almost like the rules of physics.

Q3.: I think that growing economic inequalities play a very important part in the increasing political polarization in many countries which makes societies prone to scapegoating and thus identity politics - history has taught us about this. Decreasing incomes, lack of up-to-date skills can easily make people jealous of others who have newly entered the race for jobs and social status, particularly if they come from until now overlooked minorities (women, people of colour, immigrants). Populist politicians have long been known to build on these fears and insecurities and turn them into hatred on the emotional level and identity politics on the political level. The "lucky" thing is that since people have many identities, it is sometimes difficult for the populist politicians to "choose" the right identity-war and easily makes them self-contradicting (e.g. Orbán started with flirting with antisemitism, but with time became the best friend of Benjamin Netanjahu, confusing his followers.)

MET's picture

1. Azt gondolom, hogy a populista mozgalmak abban az esetben valóban megerősíthetnek egy adott demokratikus rendszert, ha az már egyébként is kellően kiforrott demokratikus hagyományokkal rendelkezik. Amennyiben a konkrét ország demokratikus berendezkedése elég stabil, akkor a populista mozgalmak nem jelentenek igazán komoly veszélyt rá, és a populisták tevékenysége is viszonylagos korlátok közé van szorítva. Ennek ellenére a populisták törekvései, támadásai a demokratikus berendezkedés ellen, rávilágíthatnak a rendszer gyenge pontjaira, kijavítandó hibáira. Ily módon ezek a mozgalmak akaratuk ellenére megerősegíthetnek egy-egy liberális demokráciát. Az olyan országokban azonban, ahol nincsenek berögzült demokratikus tradíciók és nincs megfelelően megkonstruálva a fékek és ellensúlyok rendszere sem, ott a populista mozgalmak – demagóg retorikájuk segítségével – könnyen hatalomra juthatnak, és iszonytató károkat okozhatnak a még épphogy csak létrejött, gyenge demokratikus rendszernek. Az Orbán-rendszer viszonylag gyors és mindent elsöprő sikere tökéletesen rávilágított a magyar államberendezkedés hibáira, azonban az ár, amit ezért fizetett az ország, felbecsülhetetlenül magas.

2. A Donald Trump dominálta négy év talán pont arra mutatott rá, hogy erős demokratikus hagyományokkal bíró országban még egy olyan elnököt is képesek félreállítani, mint amilyen ő volt. Donald Trump csak az erős fékek és ellensúlyok határolta hatalmi keretek között tevékenykedhetett, így a szükséges jogkörök híján nem tudott igazán visszafordíthatatlan károkat okozni az USA-ban. Valószínűleg ezek után több olyan hiba kijavítsására is sor kerülhet, amelyeknek létezésére a bukott elnök regnálása idején derült fény. Érdekes viszont, hogy a Trump adminisztráció 4 éve alatt az Egyesült Államok számos olyan Közel-keleti országot vett rá az Izraellel való békekötésre, amelyek mindezidáig a lehető legellenségesebb viszonyban voltak Izraellel. Ennek oka nem világos számomra, de ez egy elvitathatatlan eredménye Trumpnak, vagy legalábbis az ő külpolitikai csapatának.

Hegedűs István's picture

A populizmusról szóló webinar a Magyarországi Európa Társaság szervezésében, ami az amerikai nagykövetség támogatásával jöhetett létre, rendkívül fontos, már a mindennapjainkat is meghatározó kérdéseket jár körül: a liberális demokráciával hadilábon álló, az 1989-90-ben kialakult és felépülő berendezkedést támadó, sőt, lebontó politikai erőkről, pártokról, politikusokról és rendszerekről beszélgetünk ma. A minek nevezzelek kérdés nem tisztán akadémiai – akadémikus – vita. Azt is kifejezheti, mit gondolunk erről a huszonegyedik századi jelenségről, amit többnyire populizmusnak hívunk. 
Magyarországon nem egyszerűen a Horthy-korszak újjászületéséről van szó és a fasizmus analógiákat (néhány szerzőt leszámítva) nem gondolnám indokoltnak, akkor sem, ha szélsőjobbos, fasisztoid jelenségeket néhol észlelhetünk. Ráadásul nemzetközi, globális tendenciát látunk, még ha nem is jött létre (egyelőre) a populista internacionálé. 
Kicsit konkrétabban: mi a probléma? Európában maradva: Lengyelország és Magyarország az Európai Unión belül épít ki új rendszert populistának nevezett politikai erők hatalomra kerülése óta. Rendszeres és súlyos konfliktusba keverednek az európai uniós intézményekkel – saját értékrendjükre (pl. a nemzeti szuverenitásra) hivatkozva szembefordulnak az addig elfogadott közös értékrenddel. Mi a teendő? Mi a teendő nemzetállami, tagállami szinten és mit tehet az Európai Unió? Erről sokat beszéltünk a MET rendezte konferenciákon, workshopokon az elmúlt tíz évben – és vissza fogunk még rá térni most is, máskor is.
A populizmus annyi mindent jelent, hogy a kifejezés szétfolyik a kezünk között? A mindennapi, köznyelvi szóhasználat gyakorlatilag a demagógia szinonimájaként értelmezi, gyakran egy karizmatikus vezetőhöz köti. Vagy éppen abból indul ki, hogy minden politikus populista valamennyire. A szigorúbb szakmai-politikatudományi definíció ettől a megközelítéstől radikálisan eltér és többek között a (korrupt) elitek és a (tiszta) nép közötti kibékíthetetlen ellentét (mesterséges) konstrukciójára építkező politikai irányzatokat nevezi populistának, olyan politikai pártokat, amelyek az emberek általános, egyetemes akaratának egyedüli, kizárólagos képviselőinek tekintik magukat. 
A populisták liberalizmushoz való viszonya, úgy tűnik, a kisebbik dilemma: egyértelműen ellenséges. De beszélhetünk-e egyáltalán demokratikus politikai irányzatról a populizmus esetében?  Például az emberek (általános) akaratának képviselete (néhány ellenséges csoportot leszámítva), ez az igény és állítás, a morális fölény hirdetése, ez a kisajátítás nem mond ellent már önmagában a demokratikus képviselet és tagoltság elméletének? Van olyan, hogy tisztán többségelvű demokrácia? Vagy kell elé még egy jelző is, hogy megkülönböztessük egymástól a különböző populizmusokat? Egyszer egy konferencián javasoltam, hogy beszéljünk kemény és puha populizmusról – nem arattam vele nagyon nagy sikert. Márpedig az euroszkepticizmus esetében általánosan elfogadott, hogy van egy soft és egy hard változata: utóbbi az európai egységesülést mindenestül elutasítja, az előbbi nem megy ennyire messzire, de keményen bírálja a nemzetek fölötti intézményeket és a közös politikai, szakpolitikai döntéseket. 
Lehet, hogy a populizmus mint fogalom és leíró tudományos terminus technicus nem tudja jól megragadni a probléma lényegét? Lehet, hogy az anti-liberalizmus a meghatározó politikai hatását tekintve, míg az elit- és az establishment-ellenesség csak a felszín? Régi vita, hogy létezik-e olyan, hogy populista ideológia a liberális politikai rendszer tagadásán túl. Kapcsoljuk össze a két szempontot és használjuk az autoriter - magyarul tekintélyelvű - populista kifejezést? Így ha a török elnöki rendszerre és Erdoganra gondolunk, akkor olyan fejlődést figyelhetünk meg, aminek a végén a populista már el is hagyható, mert pőrén itt áll előttünk a tekintélyelvű egyszemélyi vezető, a kvázi-diktátor? És mikortól veszíti el kvázi jellegét?...
Áltálában véve populista pártokról beszéltünk sokáig, csak ma már alapvetően megváltozott a kérdés, hiszen a populistának tekintett pártok és politikusok egy része hatalomra került: mi történik ekkor a liberális demokráciával? Hogy nevezzük a megszülető újfajta politikai rendszert? Vagy ezt is a populizmus előtti jelző magyarázza meg – autoriter, etno/nativista, radikális jobboldali, esetleg szélsőbaloldali? A hibrid rendszereket a liberális demokráciák és a diktatúrák közé sorolják: ha nem pártokról és politikusokról beszélünk többé, hanem arról, amit létrehoztak a régi struktúrák helyén, akkor, érdekes, már nem is használjuk a populista szót.
Orbán Viktor megkerülhetetlen figurává vált nem csupán a magyarok számára, hanem híres és hírhedt vonatkoztatási pont a nemzetközi médiában és a szakirodalomban is. Aki megelőzte Trumpot, mondta róla Steve Bannon, az amerikai szélsőjobb főszervezője és propagandistája. Ha ideológiai tételeit nézzük, igen, 2010-től - ismét a hatalom csúcsára kerülve - Orbán egyre markánsabban fogalmazta meg anti-liberális nézeteit, negatív doktrínáját. Az azért kérdéses, hogy a hasonló mentalitású politikai vezetőknek csak nem volt lehetőségük, idejük, akkora mértékű alkotmányos felhatalmazásuk, mint a magyar miniszterelnöknek, hogy már korábban, például a szlovák Fico hozzáláthasson az 1989-es bársonyos forradalom utáni politikai berendezkedés lecseréléséhez? 
Polarizáció, atomizáció, törzsiesedés, a konzervatív pártokat megszálló radikális populizmus és extrémizmus: ezek a társadalmi és politikai jelenségek nagyon is aggasztó fejlemények a fejlett világban. Vajon mi a fontosabb a populizmus előretörésében: a fokozódó jövedelmi egyenlőtlenségek, egyes rétegek leszakadása, vagy az emberek eltérő és ütköző kulturális és csoportidentitása? Kulturális ellenforradalom robbant ki? Hiszen nem csupán a rozsdaövezetek lakói, a hanyatló alsó-középosztály, vagy az agrárnépességhez tartozók szavaznak populistákra gazdasági percepciójukat követve. Egyáltalán, mi van a populisták programcsomagjában, ami annyira vonzó, hogy a népesség fele rájuk voksol a világban sokfelé? Vagy beszéljünk széles, sokszínű választói koalícióról, amelynek tagjai egymásnak akár ellentmondó szempontok alapján támogatják őket?
A huszonegyedik század húszas éveinek nagy kérdése, hogy megingott-e a liberális demokrácia dominanciája a világban. Mintha az Egyesült Államok friss példája pozitív jel lenne: igen, van esély a hatalomra került populista vezető legyőzésére demokratikus módszerekkel. Vagy, szól az ellenérv, ez csak Amerikára igaz, a gyakran súlyos problémákkal küzdő, de mégis, erős intézményekkel rendelkező hagyományos alkotmányos demokráciára? 
Vagyis: mit lehet tenni? A már-már elméleti síkon zajló vita mellett aktivista megközelítést is javaslok: beszéljünk arról, hogy itt és most, Magyarországon, a régiónkban, az Európai Unión belül – mik a cselekvés lehetőségei és a mozgósítás eszközei? 

 

MET's picture

Csak egy rövid komment a demokrácia-populizmus kérdéshez: miközben az irodalom nagy része valóban a populizmus LIBERÁLIS demokráciához fűződő viszonyát elemzi, mostanában elindult egy műhelymunka a populizmus különböző demokrácia elméletekhez fűződő viszonyáról. Gaus et al. pl remekül bemutatja miért megy ellene a populista ideológia egy deliberativ modellnek. Másfelől, vannak üditő demokráciaelméleti megközelítések, amelyek azt firtatják, nemcsak a liberális elemmel ellentétes a populizmus (már ha elutasitjuk a co-originality thesis-t), hanem a demokratikus elemmel is, szimplán azért, mert a demokratikus ‘demosz’ minőségében és tartalmában is különbözik a populista ‘néptől’ (lasd Axel Mueller kiváló írását).

MET's picture

és ezt nem csak mi tudjuk, de a rezsim vezetői is

Pages

Uncertain Times: The Future of Trans-Atlantic Relations from the Perspective of NGOs and Think Tanks in Central Europe and Hungary - online webinar series organised by the Hungarian Europe Society - First Debate: Media freedom and media pluralism: the role of social media in modern democracies on...
Uncertain Times: The Future of Trans-Atlantic Relations from the Perspective of NGOs and Think Tanks in Central Europe and Hungary - online webinar series organised by the Hungarian Europe Society - Fourth Debate Shrinking space for civil society: The future of civic activism Date: 12 March 2021,...