Tessék választani! Eszmefuttatás az Együtt-PM európai dilemmájáról

CímTessék választani! Eszmefuttatás az Együtt-PM európai dilemmájáról
Közlemény típusaOnline cikk / Web Article
SzerzőkRadnóti, András
Teljes szöveg

Nagy a köd az Együtt 2014–PM potenciális európai parlamenti szerepe körül; egyelőre semmi hír arról, hogy melyik pártcsaládot célozzák majd meg a korszakváltók. Több is felmerülhet, nem szabad azonban túlzottan elodázni a döntést. Ha ugyanis a pártok csak az EP-választások után nyilatkoznának az ügyben, az nemcsak az orbáni szabadságharc kottájából játszó defenzív viselkedés volna, de egy inherens ellentmondás is – eddig inkább vélt, mint ismert – Európa-politikájukban.

Meg kell adni, nem könnyű a választás. A szocialisták sorai között például bizonyosan némi nehézséggel járna az MSZP-től markánsan különböző európai politikát folytatni. A zöldek és a liberálisok föderalizmusa viszont biztosan nem fogadható el Bajnai Gordonnak – európai témájú megszólalásai inkább egy megfontolt integrációs haladás támogatásáról tanúskodnak. Kétséges az is, hogy politikailag profitábilis-e ma Magyarországon egy európai szövetségi szuperállamot kívánni. De probléma lehet a zöld gondolkodás sokadlagos szerepe is, kevésbé kidomborított éle – legalábbis Bajnai esetében. A liberálisoknál már a nevük is baj: e jelzővel manapság Magyarországon karaktert szokás gyilkolni. Úgy tűnik, bármilyen döntést is hoz Bajnai, az csak kompromisszumos lehet.

Csakhogy ha az Együtt 2014–PM csak az EP-választások után jelentené be, hogy melyik európai parlamenti frakcióhoz csatlakozik, azzal az uniós demokrácia ügyét is relativizálná. Az európai intézmények demokratikus deficitjének, a polgároktól való távolságának problémaköre uszkve tíz éve uralja a brüsszeli közbeszédet – a Lisszaboni Szerződés explicite is említi. E nagyon is valós dilemmák feloldására számos megoldási javaslat született; hogy ezek közül itt csak egyet említsünk, az a terv, amely szerint az európai parlamenti pártok a választások előtt bejelentenék saját európai bizottsági elnökjelöltjüket – ezt három párt már vállalta is –, és otthon mindenki az ő arcával kampányolna. (Faramuci helyzetet teremtene, ha az Európai Néppárt választása Viviane Redingre esne, és a Fidesznek a sajtójában „lejáratott” igazságügyi biztos fényképét kellene óriásplakátjaira illesztenie.)

Ezzel szemben, ha az egyik – Európa-barát – magyarországi pártról nem tudnánk, melyik strasbourgi csapatot képviseli, azzal az EP-választások lényege sérülne – utóbbi ugyanis az lenne, hogy a nemzetállami pártpreferenciáinkon felülemelkedve európai politikákra szavazzanak a polgárok. Hogy a dohos nemzetállam politikai játszmáit hátrahagyva felemelkedjünk az egyesült Európa fellegeibe. Hogy – amint erre haladó, demokratikus politikusaink biztathatnának is – Európában gondolkozzunk és Európáról ítéljünk.

Mondhatják persze a reálpolitikusok, hogy mindez fátyolos illúzió; de gondoljunk csak a szegény, Magyarországon állomásozó spanyol állampolgárra, aki nem követi ugyan a magyar politikát, de uniós jogával élve elmegy szavazni az EP-választásokon. A fülkében aztán látja a szavazólapon az Európai Néppárt logóját a Fideszé mellett, az Európai Szocialistákét az MSZP-jé mellett, a zöldekét az LMP-é mellett, ahogy kell. És ott van még a Jobbiké, no meg az Együtt 2014–PM-é, magában. Elkerülhetetlen persze, hogy jámbor spanyolunk azt feltételezze, a Jobbikhoz hasonlóan az Együtt 2014–PM is az európai parlamenti függetlenek szélsőjobboldaliak által dominált táborát tervezi gazdagítani. Ezzel Bajnainak számolnia kell – de nem csak ezzel. Aligha lehet hiteles EU-politikát meghirdetni anélkül, hogy egy párt elkötelezné magát valamelyik európai társa mellett. Ha ezt nem tenné meg az EP-választások előtt, az annyit jelentene, hogy magyarországi politikája jutalmául várja a szavazatokat az Együtt 2014–PM EP-listájára. Ennek üzenete pedig az lenne, hogy Bajnai az európai demokrácia és végső soron az egész európai integráció ügyét másodlagosnak tekinti.

Meggyőződésem, hogy mindezt legjobb szándéka ellenére tenné. Számos nyilatkozatából lehet ugyanis arra következtetni, hogy a volt miniszterelnök nagy léptékben gondolkozik Európáról és benne Magyarországról. Benne. Európa a barátunk, a helyünk Európában van – mondja úton-útfélen Bajnai, Mesterházy, Gyurcsány, Fodor, Bokros, és még a szépkorúak daloló Obelixe, Schmuck Andor is. Az ellenzéki oldal látható EU-politikája ennyiben ki is merül.

Természetesen az Európa-barátság önmagában is jelentékeny. Az ugyanis Európa e fertályán csak egy keretben elképzelhető, amely keret a további és mélyebb integrációba és végső soron a politikai unió felé való mozgásba vetett hit.

Ezt a keretet mind morális, mind politikai értelemben fel kell töltenie az Együtt 2014–PM-nek tartalommal – a folyamat az egyik európai párttal való megállapodással kezdődhetne.