Cím | Őszinte a Fidesz konzervatívizmusa |
Közlemény típusa | Folyóirat cikk / Journal Article |
Év / Year | 2001 |
Szerzők | Hegedűs, István, and Földvári Katalin |
Újság / Journal | Hetek |
Publikálás dátuma / Date Published | 05/2001 |
Összefoglalás | A Demokratikus Charta idején éleződött ki a vita. A Fidesz többségi szárnya vonakodva vett részt a szélsőjobboldali - az MDF-en belül hangos csurkista - veszéllyel szembeni mozgalomban. A parlamenti frakció is aláírta Chartát, de Orbánék aztán teljesen kihátráltak az "ellenzéki egységből". Újra fölerősödött antikommunizmusuk és egyre jobban megnőtt az SZDSZ-szel és a liberális értelmiséggel szembeni ellenszenvük. Ezek a kérdések mindinkább megosztották a Fidesz akkori parlamenti frakcióját. Orbán és Kövér László a liberális értelmiségre már úgy tekintettek, mint akik csak látszólag kedvelik a Fideszt, valójában az SZDSZ-hez húznak. Rendkívül kiéleződött a hangulat a parlamenti frakción belül. Ilyenkor egy szervezeten belül gyakran lassan jobban gyűlölik egymást az emberek, mint a más csoporthoz tartozó kívülállókat, akik érzelmileg mindig távol álltak tőlük. Ma valószínűleg a kisgazda klikkek között, talán Lányi Zsolt és Torgyán József között lehet ilyen elvadult a viszony. A Fideszen belüli szenvedélyes hatalmi harc hatására is tolódtak jobbra Orbánék - ma pedig már a konzervatív tábor vezéralakjai. |
Teljes szöveg | Interjú Hegedűs István európai uniós szakértővel, a Fidesz egykori vezetőségi tagjával és parlamenti képviselőjével, aki a kilencvenes évek elején a Liberális Internacionáléhoz való csatlakozás egyik előkészítője volt. A konzervatív táboron belül melyik trendhez lehet hasonlítani a Fidesz-MPP-t? A fideszesek a 90-es évek közepétől egyre jobban hangsúlyozzák a család jelentőségét, emellett gyakran keresztény-nemzeti ideológiai retorikát használnak, sőt, "rendről" beszélnek. Mindennek jelentős része egybevág a nemzetközi konzervatív erők nézeteivel és üzeneteivel, bár a nyugati konzervatív pártok többsége azért meglehetősen liberális. A liberális "minimumhoz" tartva magukat, a "rend" követelményét például nem nagyon emlegetik modern felvilágosult konzervatív körökben, mivel tekintélyelvűség csendül ki a szóból. Természetesen a "law and order", azaz a "törvény és rend" jelszava, vagy a becsület, a tisztesség használatos kifejezések a modern politikában. De a "rend" szó erős hangsúlyozása ókonzervatív kifejezésnek számít. Ennek mi a jelentősége, egyébként fontos lehet-e ez a közeljövőben? Azt hiszem arról van szó, hogy Orbán számára a konzervatív tábornak - ideértve a cseh Vaclav Klaus-t is, akivel szintén jó viszonyt alakított ki - éppen ez a szárnya vonzó, amely pragmatikus alapon ki tud egyezni a radikális jobboldallal, bázisát ki akarja terjeszteni a radikális választókra is, mert nem lát olyan típusú kuturális-ideológiai szakadékot, hogy ezt ne tenné meg. Gyanítom, hogy Orbán számára Berlusconi és Schüssel jó partner lehet annak az elképzelésnek a megvalósításához, hogy ez a konzervatív oldal a mai Európában erős szociáldemokratákkal szemben harciasabb jobboldali álláspontot fogalmazzon meg. Olyan alternatívát, amely visszatér a konzervatívok kevésbé liberális hagyományaihoz. Egyre többet lehet olvasni, hogy vannak, akik Európában konzervatív hullámot várnak. Nem tudjuk, milyen irányban változik a következő egy-két évtizedben a világ. Nagy kérdés, hogy lesz-e konzervatív ellen-offenzíva Európa-szerte a mostani centrista, majdhogynem liberális poltikát folytató szociáldemokráciával szemben. Egy erős radikális konzervatív alternatíva - Bush Amerikájától Magyarországig - sok mindent megváltoztathat. Egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire erősödik meg Nyugat-Európában ez az új jobboldali gondolkodásmód, illetve hogy Orbán Viktor nemzeti érdekeket hangoztató, gyakran az Európai Uniót nyűgnek, "muszáj-feladatnak" tekintő mentalitása találkozik-e hasonló felfogással nyugati politikusok körében. Egyébként, tudomásom szerint, komoly esély van erre. Orbán Viktor számára kedvezőbb helyzetet teremtene, ha ez a európai integrációt, mindenekelőtt a politikai unió létrejöttét lassító, a tagállamok nemzeti szempontjait hangsúlyozó, euroszkeptikus csoport erősődne meg. Különben folytatódna az európai egységesülés 80-as évek közepe óta felgyorsult folyamata, nemcsak gazdasági, hanem politikai értelemben is. Márpedig Orbán politikai attitűdjeinek jobban felelne meg az, ha a kormányok döntési kompetenciái erősödnének az európai közös intézményekkel szemben. Ön a Fidesz azon szakpolitikusai közé tartozott, akik szervezték a párt Liberális Unióba való belépését. Mi volt akkor a motiváció? Már 1989-ben világossá vált, hogy a Fidesz magát liberális politikai erőnek tekinti. Ahogy jobban megismertük a külföldi politikusokat és pártokat, eléggé magától értetődő volt, hogy a nemzetközi politikai életben is a centrumban van a helye, nem a baloldalon vagy a konzervatívok között. A napokban döntött a Fidesz-MPP kongreszusa, hogy átlépjenek a konzervatív szervezetbe. Ez hidegfejű számítás, vagy őszinte döntés? Vannak, akik azt mondják, hogy ez a döntés csak politikai számítás, trükk. Szerintem ez nem ilyen egyszerű. Orbán Viktor és a Fidesz-MPP vezetői ma már egyértelműen konzervatív, sőt, néhány kérdésben radikális konzervatív beállítottságúak. Identitásuk erősen antiliberális. Főleg a 92-94 közötti időszak párton belüli konfliktusai, a nagy népszerűség utáni választási vereség, a csalódás és a sértettség, a magyar értelmiség nagy részével való összeveszés nyomán lettek egyre konzervatívabbak, nem csupán taktikai megfontolásból, hanem "belül" is. Mekkora volt ez a fajta belső meggyőződés, amikor a liberális nézeteket fogalmazták meg? Azt hiszem, hogy a Liberális Internaiconáléba való belépéskor teljesen őszintén liberális párt volt a Fidesz. Persze a politikában az is számít, hogy a többi párt hol helyezkedik el a skálán. Ebben nem látok semmi kivetnivalót. Így azt is mérlegelte már akkor a Fidesz vezetősége, hogy az SZDSZ milyen irányba tájékozódik. Orbánék számára fontos volt, hogy az LI-be a Fidesz lépjen be előbb. Előfordul más országokban is, hogy több liberális párt működik és ugyanahhoz a nemzetközi szervezethez tartoznak. Nálunk a két liberális társaság között a 90-es évek legelejétől kialakult a vetélkedés is a szövetséges viszonyon belül. Volt egy amolyan "melyikünk a jobb liberális" küzdelem. Aztán gyorsan változtak az idők: 93-94-től számomra egyértelművé vált, hogy az út a Liberális Internacionáléból való kilépéshez és a konzervatív oldalhoz való csatlakozáshoz vezet. Az SZDSZ-szel való vetélkedés miből adódott, volt-e érzékelhető különbség a liberális "doktrinákban" ? Eleinte kevés. Mindkét liberális csoport a poszkommunista MSZP-től jobbra helyzekedett el, illetve a konzervatív koalíciótól balra, vagyis a centrumban. A Fidesz is azért találta magát a liberális középen, mert világnézete alapvetően emberi jogi volt. Az állami beavatkozás korlátozását hirdette - akár a kultúrpolitikában, akár a külkereskedelemben. Tekintélyellenes és antikommunista nézeteket képviselt. A többpártrendszerű parlamentáris intézményi rendszer kialakítása volt a cél, amelyben az ellenzéknek megvannak a maga komoly jogai. A kisebbségi kérdések emberi jogi megközelítése, állam és egyház szétválasztása és ebben a kérdésben semleges állami magatartás. Az erős antietatista felfogás mellett az egyén tisztelete - és nem a család fontosságának hangsúlyozása. A nemzetközi politikában pedig világos européer külpolitikai gondolkodásmód jellemezte a Fideszt, ami az európai egység eszméjével való azonosulást, Közép-Európában pedig nem csupán a nemzeti kisebbségi kérdés hangsúlyozását, hanem a közép-európaiság és a szomszéd országokkal való megbékélést jelentette. A fordulat mikor kezdődött el? A Demokratikus Charta idején éleződött ki a vita. A Fidesz többségi szárnya vonakodva vett részt a szélsőjobboldali - az MDF-en belül hangos csurkista - veszéllyel szembeni mozgalomban. A parlamenti frakció is aláírta Chartát, de Orbánék aztán teljesen kihátráltak az "ellenzéki egységből". Újra fölerősödött antikommunizmusuk és egyre jobban megnőtt az SZDSZ-szel és a liberális értelmiséggel szembeni ellenszenvük. Ezek a kérdések mindinkább megosztották a Fidesz akkori parlamenti frakcióját. Orbán és Kövér László a liberális értelmiségre már úgy tekintettek, mint akik csak látszólag kedvelik a Fideszt, valójában az SZDSZ-hez húznak. Rendkívül kiéleződött a hangulat a parlamenti frakción belül. Ilyenkor egy szervezeten belül gyakran lassan jobban gyűlölik egymást az emberek, mint a más csoporthoz tartozó kívülállókat, akik érzelmileg mindig távol álltak tőlük. Ma valószínűleg a kisgazda klikkek között, talán Lányi Zsolt és Torgyán József között lehet ilyen elvadult a viszony. A Fideszen belüli szenvedélyes hatalmi harc hatására is tolódtak jobbra Orbánék - ma pedig már a konzervatív tábor vezéralakjai. |