A kaukázusi bársony

CímA kaukázusi bársony
Közlemény típusaFolyóirat cikk / Journal Article
SzerzőkKriza, Borbála
Teljes szöveg

A kaukázusi bársony

A grúz ellenzék Mihail Szaakasvili és Nino Burdzsanadze vezetésével november 22-én betört a parlament épületébe, ahonnan az éppen beszédét tartó Sevardnadze elnököt testőrei menekítették ki. Másnap Sevardnadze lemondott, az ellenzék átvette a hatalmat.

Az elmúlt három hétben az volt a kérdés Grúziában: lehet-e választási eredményeket hamisítani következmények nélkül? Már tudjuk: nem lehetett.

"Minden idők egyik legnagyobb megfigyelőcsoportja lesz jelen a november 2-i grúziai parlamenti választásokon" - ígérte az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) október utolsó napjaiban. És valóban: a közel 450 megfigyelőt - köztük e sorok íróját - ez alkalommal nemcsak a tagországok kormányai dele-gálták, hanem a New York-i Soros Alapítvány is hozzájárult vagy 50 kelet-európai civil aktivista és politikai szakértő részvételéhez. Utóbbiakra azok a körzetek vártak, ahol a legnagyobb valószínűséggel lehetett csalásra számítani.

Hogy a voksolás nem lesz sima ügy, mindenki sejtette. A 90-es évek polgárháborúinak következményeként Dél-Oszétia és Abházia független tartományként működik, az innen elmenekült mintegy 300 ezer grúz helyzete megoldatlan. A havi átlagkereset 20-40 dollár, a hatékony ügyintézés egyetlen eszköze a kenőpénz, a mindennapi nyomor része a rendszeres áramszünet. S bár az elégedetlenség tapintható volt, a helyiek gyanúsan elzárkóztak attól, hogy politikai preferenciáikról beszámoljanak. A választások előtti közvélemény-kutatások általában ellentmondá-sosak voltak, de egy dolog egyértelműnek látszott: a Sevardnadze elnök által vezetett Új Grúziáért választási blokk csak az állami televízió által végzett felmérésekben kapott 10 százaléknál többet.

Noha a kormány meghívta az EBESZ-t, és a választási törvényt is sikerült számos ponton megreformálni, néhány alapvető probléma megoldatlan maradt. Nem készült el a hivatalos választói névjegyzék, így a saját szemünkkel láttuk, amint a szavazókörökben emberek tucatjait küldték el arra hivatkozva, hogy nincsenek a listán, miközben az elküldöttek rég elhalt felmenői szerepeltek rajta. A választási bizottságokban szinte mindenhol a Sevardnadze-párti, illetve a vele szövetséges Újjászületés párti delegáltak voltak többségben, jellemzően tíz az öthöz arányban. Vitás ügyekben így nem volt kérdéses, melyik oldal akarata érvényesül. A szavazatszámlálók csak hozzávetőlegesen ismerték a frissen módosított választási törvényt, s a nagy izgalomban sokszor meg is feledkeztek róla. Jelenlétünk sem riasztotta el a számlálóbiztosokat attól, hogy az urnabontás után felfedezett, le nem pecsételt szavazólapokat minden skrupulus nélkül,

"pecsételjük le!" felkiáltással,

utólag érvényesítsék. Ez a Kartelia nevű tartomány és egyben a 17. választókörzet központjában, a Tbiliszitől 160 kilométerre fekvő Telaviban történt. Ehhez a körzethez tartozik a Csecsenfölddel határos Pankuszi-szoros, ahol az eltávon lévő csecsen terroristák húzzák meg magukat. (Ide még a grúz rendőrség sem merészkedik be, értelemszerűen választásokat sem tartottak, ahogy Abháziában és Dél-Oszétiában sem.) A telavi zeneiskolában berendezett választási központba érkező részadatokat együtt összesítettük a bizottság tagjaival. Apróbb kozmetikázáson kívül (a számtan nem tűnt a helyiek erősségének) érdemi hamisításokat nem láttunk. Másnap délre megszületett a már számítógépre vitt és a tbiliszi központba továbbított végeredmény: az ellenzéki Miheil Szaakasvili Nemzeti Mozgalma (NM) fölényesen (43,9 százalékkal) vezet, Sevardnadze Új Grúziáért pártja csupán 17,4 százalékot kapott. A kimagaslóan jó eredmény hallatán maga Szaakasvili is Telaviba sietett, ahol ünneplők százai fogadták (és Misának nevezték).

Másnap mi, az EBESZ küldöttei már tudni véltük, ki nyert. A részadatok szerint, melyek az ország különböző pontjairól Tbiliszibe visszatérő megfigyelőktől származtak, az NM kapta a legtöbb szavazatot. Tapasztalatainkat a különböző exit pollok eredményei, valamint egy független civil szervezet, a Nemzetközi Társaság a Szabad Választásokért és Demokráciáért (ISFED) által végzett párhuzamos szavazatszámlálás adatai is megerősítették. Utóbbiak szerint az NM 26 százalékot, az Új Grúziáért blokk 19 százalékot, a parlamenti elnök, Nino Burdzsanadze által vezetett választási tömörülés 10 százalékot, míg az adzsáriai autonóm tartomány teljhatalmú vezetője, Aszlan Abasidze Újjászületés nevű pártja mindössze 8 százalékot kapott. Lett is meglepetés, amikor kiderült: a grúz tévécsatornákon az első részadatok szerint az Új Grúziáért blokk vezet, második az NM. Csalás, legyintett Nika, a szállásadónk, aki csak azért ment el szavazni, hogy legalább az ő szavazólapját ne tudja más felhasználni.

November 3-án ODIHR, az EBESZ választásokkal foglalkozó szervezete tízoldalas közleményt adott ki, amely részletesen szólt ugyan a szabálytalanságokról, de nem szögezte le egyértelműen, hogy országos csalás történt. Pedig ekkor már a szervezet rendelkezésére álltak azok az összesített országos számadatok, amelyek a párhuzamos szavazatszámlálást végző választási megfigyelőktől származtak. Ezeket az EBESZ mind a mai napig nem hozta nyilvánosságra. Amikor Kőszeg Ferenc - a magyar megfigyelőcsoport másik tagja - ezt egy nemzetközi tanácskozáson utólag számon kérte az ODIHR vezetőjétől, azt a választ kapta: az EBESZ megfigyelője és nem szervezője volt a választásoknak. Pedig a voksolást követő napokban már mindenki tudta, hogy Sevardnadze elcsalta a választásokat. A hírek szerint Adzsária és Kvemo Kartali körzetekben tömegesen "kékcéduláztak", és emberek százait nem engedték szavazni. A Központi Választási Bizottság részadatai szerint viszont az Új Grúziáért mögé felzárkózott az adzsáriai Abasidze pártja, az Újjászületés, így az NM a harmadik helyre szorult.

A választások után két nappal

az ellenzék az utcára vonult. "Ha Sevardnadze forradalmat akar, forradalmat kap!", kiabálta Szaakasvili a tbiliszi városháza előtti tömegnek. Ettől fogva szinte megszakítás nélkül tüntettek, eleinte a csalás beismeréséért és új választások kiírásáért, később már Sevardnadze leváltásáért. A szavazatok összeszámlálása csigalassúsággal folyt, a végeredmény kihirdetése késett, az elnök egyetlen szövetségese, Abasidze diplomáciai hadviselésbe fogott: támogatókat keresett és talált Moszkvában meg a környező országok vezetői közt. Az országba látogató nyugati diplomaták "békés megegyezésre" buzdították a "szemben álló feleket". Ám Sevardnadzénak ekkor még sem a választási csalást beismerni, sem lemondani nem akaródzott. Aztán november 20-án, csütörtökön, amikor hivatalosan is kihirdették a "végeredményt" (Új Grúziáért: 21,32 százalék, Újjászületés: 18,84 százalék, NM: 18,8 százalék), végleg elfogyott körülötte a levegő. Ezt már senki nem volt hajlandó elhinni. Szaakasvili és Burdzsanadze bejelentették, hogy bojkottálják a parlamentet, 24 órán belül csatlakozott hozzájuk a szintén mandátumszerző Munkapárt és az Új Jogok választási szövetség is (ők korábban elzárkóztak minden konfrontációtól). A végkifejlet ismert: Sevardnadze vasárnap késő délután lemondott. "Hazamegyek, és a memoáromnak szentelem életem hátralevő részét." Nino Burdzsanadze, az előző parlament elnöke, Grúzia új ideiglenes köztársasági elnöke ígéretet tett, hogy 45 napon belül kiírják az új választásokat.

Sevardnadze elnöki mandátuma

2005-ben járt volna le, de már nem indulhatna újra: talán ezért az extra két évért akart mindenáron nyerni a parlamenti választáson. Ha nem ilyen mohó, még lehetett volna két éve. A Nyugat egykori lieblingje azonban megbukott: így jár, aki manipulálja a szavazatokat, ezt remélhetőleg a most nyerő pozícióban lévő ellenzéki pártok sem felejtik el. Grúziának ez alkalommal szerencséje volt, megúszta a véres polgárháborút. Sevardnadze az utolsó pillanatban bölcsen visszavonult; az ellenzéki vezetők mindvégig kontroll alatt tartották a tömeget; a grúzok pedig nem adták fel, és a hatalom provokációinak ellenállva folyamatosan és békésen tüntettek. A bársonyos hatalomváltásért a legkevesebbet a nemzetközi közösség tett, amely tudott a csalásról, de nem hozta nyilvánosságra az EBESZ választási adatait, magára hagyva így a grúz ellenzéket.

Kriza Borbála

(A szerző szociológus, az EBESZ választási megfigyelője.)