Cím | Földközeli pálya |
Közlemény típusa | Folyóirat cikk / Journal Article |
Év / Year | 2008 |
Szerzők | Bartha, Attila |
Újság / Journal | HVG |
Publikálás dátuma / Date Published | 03/2008 |
Összefoglalás | Miután a magyar gazdaság tavaly öles lépést tett a makropénzügyi helyzet stabilizálása felé, joggal gondolhatnánk, hogy 2008 derűs gazdasági kilátásokkal, lényegesen gyorsuló növekedési perspektívával kecsegtet. A véleményformáló magyar közgazdászok egy része ezt is vélelmezi: szerintük a gazdasági növekedés üteme idén látványosan gyorsul, minden bizonnyal 3 százalék fölé kúszik. Ennek alátámasztására döntően a fiskális politika hiteles fordulatával érvelnek, melynek köszönhetően visszatért a magyar gazdaságba vetett bizalom, így ismét nekilendülhetnek a beruházások, és élénkül a külföldről érkező működőtőke-befektetés. Ráadásul a cégek vállalkozó kedvét és jövedelmezőségét növelik az egyre jelentősebb nagyságrendben beáramló EU-források is. A magyar gazdaság tavalyi mélyrepülése e megközelítés szerint alapvetően ciklikus, és az államháztartási kiigazításnak tudható be. Vagyis, miután az elkerülhetetlen stabilizáció érdekében jórészt meghoztuk a szükséges növekedési áldozatokat, a megszorítások enyhülnek, és semmi okunk feltételezni, hogy nem térünk vissza a 3,5 százalék körüli növekedési trendpályára. |
Webcím | http://hvg.hu/hetilap.velemenyek/200804HVGFriss_3274 |
Teljes szöveg | Miután a magyar gazdaság tavaly öles lépést tett a makropénzügyi helyzet stabilizálása felé, joggal gondolhatnánk, hogy 2008 derűs gazdasági kilátásokkal, lényegesen gyorsuló növekedési perspektívával kecsegtet. A véleményformáló magyar közgazdászok egy része ezt is vélelmezi: szerintük a gazdasági növekedés üteme idén látványosan gyorsul, minden bizonnyal 3 százalék fölé kúszik. Ennek alátámasztására döntően a fiskális politika hiteles fordulatával érvelnek, melynek köszönhetően visszatért a magyar gazdaságba vetett bizalom, így ismét nekilendülhetnek a beruházások, és élénkül a külföldről érkező működőtőke-befektetés. Ráadásul a cégek vállalkozó kedvét és jövedelmezőségét növelik az egyre jelentősebb nagyságrendben beáramló EU-források is. A magyar gazdaság tavalyi mélyrepülése e megközelítés szerint alapvetően ciklikus, és az államháztartási kiigazításnak tudható be. Vagyis, miután az elkerülhetetlen stabilizáció érdekében jórészt meghoztuk a szükséges növekedési áldozatokat, a megszorítások enyhülnek, és semmi okunk feltételezni, hogy nem térünk vissza a 3,5 százalék körüli növekedési trendpályára. Kétségtelen, az említett automatizmusok bizonyos fokig érvényesülnek. A fenti gondolatmenet azonban tartalmaz két burkolt feltevést is, amelyek fennállása szükséges lenne ahhoz, hogy a gyorsabb növekedési ütem visszatérjen. Az első implicit állítás az, hogy a 2001-ben kezdődött fiskális tévelygés, majd a 2006-os választások után megindult korrekció nem rontotta a magyar gazdaság hosszú távú növekedési esélyeit, hanem összességében semleges hatásúnak bizonyult. A második, ehhez erősen kapcsolódó feltevés pedig az, hogy a hétéves fiskális ciklus után Magyarország ugyanabba a relatív pozícióba - a versenytárs országokkal összevetve a rangsornak ugyanarra a fokára - tér vissza, ahol az évezred elején állt. Röviden: 2008-ban a magyarországi üzleti környezet hasonlóképp vonzó a befektetni szándékozó vállalkozásoknak, mint 2001-ben volt. Csakhogy mindkét feltevés erősen vitatható. A szélsőséges államháztartási túlköltekezés, majd a rá következő megszorítások ugyanis mind a foglalkoztatásra, mind a beruházásokra negatív hatást gyakoroltak. A tartósan bizonytalan makrogazdasági környezet, majd a belföldi piac szűkülése és az adóterhek növekedése nem pusztán átmenetileg, hanem strukturálisan, hosszú időre vetették vissza a magyarországi vállalkozások beruházási kedvét. Ha lehet, még ennél is kedvezőtlenebb az időszak munkapiaci egyenlege: alacsony szinten stagnált a foglalkoztatás, miközben jelentősen emelkedett a munkanélküliség. Mindez persze nem meglepő, ha arra gondolunk, hogy a kérdéses időszakban a munka adóztatása és összköltsége számottevően megnőtt, az alacsony képzettségűeket foglalkoztató munkahelyek száma ugyanakkor radikálisan csökkent. A viszonylag kisszámú új munkahely szinte kizárólag a magas iskolai végzettséggel rendelkezők számára nyílt meg, miközben Magyarországon az iskolázatlan szülők gyerekei a legfiatalabb generációknál is öröklik az alacsony iskolai végzettséget. Nemzetközi összevetésben a magyar üzleti környezet nem kifejezetten vonzó. Egyrészt a humán erőforrások miatt: a képzetlen munkaerő erős túlkínálata a képzett munkaerő enyhe túlkeresletével párosul. Másrészt a globális versenyképességi felmérések szerint a relatíve magasabb adóterhek mellett sem jobb Magyarországon a vállalkozások számára nyújtott közszolgáltatások minősége, mint a versenytárs közép-európai országokban. Míg nálunk az üzleti környezet hét évvel ezelőtt meglévő fogyatékosságai ma is fennállnak, addig Szlovákiában az adórendszer, Szlovéniában és Csehországban pedig (sőt a legújabb PISA-felmérés szerint már Lengyelországban is) a humán erőforrások kínálata lényegesen jobb, mint az évezred elején volt. Ha a potenciális külföldi beruházók nálunk kevésbé vonzó befektetési környezettel, a belföldi vállalkozások pedig szűkülő-stagnáló belső piaccal szembesülnek, akkor utolsó mentsvárként az EU-források beáramlása maradhat. Friss hírek szerint a pénzek felhasználása terén Magyarország teljesít a legjobban az új tagállamok között, ami a fejlesztéspolitikai bürokrácia komoly sikere. Ebből azonban sajnos nem szükségképpen következik a számottevően gyorsabb gazdasági növekedés: mind az elméleti megfontolások, mind a dél-európai kohéziós országok korábbi tapasztalata aláhúzza, hogy a kívülről érkező pluszpénzek csak abban az esetben hoznak érdemi növekedési többletet, ha a gazdaságban amúgy is kedvező a vállalkozói, befektetői környezet. A többi közép-európai országgal szemben megfigyelhető jelentős versenyképesség-romlást az EU-források államigazgatási értelemben eredményes felhasználása tehát nem tudja ellensúlyozni. Emiatt úgy látom, a magyar növekedés 2008-ban csak a hét évvel ezelőttinél lényegesen alacsonyabb, 2-3 százalék közötti trendpályára tud visszatérni. Nem a növekedési áldozat, hanem a tartós növekedési tényezők gyengesége miatt. Ráadásul az idei növekedésre még a fokozódó globális pénzügyi és konjunkturális kockázatok is komoly veszélyt jelentenek.
|