Kicsit optimistábban

Kicsit optimistábban

0 comments

Semlegesség és elkötelezettség között

Hozzászólás Bajomi-Lázár Péter: „Semlegesség és elkötelezettség között: politikai újságírás Magyarországon” című tanulmányához.

Hogyan viselkednek az újságírók egy félig autoriter rendszerben? Behódolnak, ellenállnak, kibekkelnek? Persze nincs olyan, hogy az újságírók (nincs olyan, hogy a média): vannak kormánypártiak, ellenzékiek, függetlenek – a kötödés mértéke pedig különböző, akárcsak az, hogy mire hajlandóak (és pontosan hol, illetve kinek dolgoznak); szóval gátlástalan karrieristák vagy tudatos öncenzúrázók - miközben vannak, akiknek politikai nézetrendszeréből nem következik egyetlen politikai erővel való teljes azonosulás (valamely párt, politikus szolgálata). Az általános polarizáció (és számos médiaháború) persze nem kedvezett Magyarországon az újságírói autonómiának – amikor harc van, nehéz kívülállónak maradni. A politikai párhuzamosság dominanciája a közéletben ráadásul - éles helyzetekben - még a távolságtartó megfigyelő elegáns viselkedésének erkölcsi megalapozottságát is kérdésessé teheti.

Nem kötelező a függetlenség (semlegesség) a szakmában. Ady Endre (az irodalmár értelmiségi) sem úgy írt (publicisztikát), hogy „meghallgatta mindkét felet”, hanem leírta a saját véleményét. A pártos sajtómunkások azonban manapság megint agitátorok és propagandisták lettek: Bayer Zsolt egyik interjújából kiderül, az adott médiastruktúrán belül teljesíti a penzumot, keresi kenyerét és sejteti, írhatna másképp és más véleményt - másfajta körülmények között. A szellemi áramlatok küzdelme izgalmas is lehetne (ez itt és most nem az, bár kiváló cikkek azért születnek), amennyiben erősek lennének világnézetileg a talapzatok, amelyeken az egyes irányzatok képviselői állnak. Míg a legjobb német lapokban az újságírói nyelvezet finomsága és az érvrendszer logikája magával ragadó, a magyar kormánypárti sajtó harcias retorikája egyszerre kelt félelmet és sugároz intellektuális unalmat.

A politikai küzdelem hevessége (újabban inkább kreált ellenfelekkel) a pártkatonák kitermelődése mellett komoly szakmai (semleges-objektív-invesztigatív) teljesítményekkel ellensúlyozható (vagyis inkább egymás mellett élésről van szó). Az online média legjelentősebb lapjai és blogjai folyamatosan tárják fel és elemzik a politikai élet szereplőinek botrányait (összekeverednek a véleménycikkek és a tényfeltúrások), leplezik le a hatalom korlátoltságát (ideológiai síkon és szakpolitikai szempontból), a politikai machinációkat és a legfőbb vezető gondolkodásmódjának fokozódó anakronizmusát. Az ötven év alatti újságíró-generáció politikailag minden irányban keményen kritikus: gyakran sikk az általános pártellenesség, vagy legalább is a mai ellenzéktől való erőteljes elhatárolódás. Nevezhetjük ezeket a fiatalokat és fiatalos idősebbeket az issue journalism képviselőinek, ahogy Bajomi-Lázár Péter fogalmaz. Az objektivitás normájának követése nem idegen tőlük, ami valóban nem jelent semlegességet abban az értelemben, hogy azt a buta közhelyet hirdetnék, miszerint az igazság valahol középen van.

Vagyis mintha a magyar médiarendszerben benne lenne a mediterrán és az angol-amerikai motívum is. Más kérdés a közönség: a politika hírek tömegfogyasztói tartják fent a pártos médiát – nincs is ezzel semmi baj önmagában. Az el nem kötelezett, ideológiailag bizonytalan (képzetlen) polgárok pedig, ha érdekli őket a politika (amivel arra célzunk, hogy elmennek-e majd választani), kevésbé cövekelnek le valamelyik csatornánál világnézetüket követve: kérdés, észreveszik-e egyáltalán a TV2 kormánypárti fordulatát, vagy inkább az RTL Klub leleplező riportjait nézve jutnak el fontos politikai felismerésekig. 

Tehát a magyar médiarendszert nem sikerült teljesen gleichschaltolni. Ettől még igaz, hogy az ellenzéki média (a kisebb-nagyobb „dühöngők”) kisugárzása korlátozott fizikai térben és emberszámban egyaránt, főleg a hatalom erőforrásait számításba véve. Az egyenlőtlen pályák ellenére az igazi meccs, ami túlmutat a mai kocsmán, továbbra sincs lefutva. És akkor folytatódhat az újságírók és a közönség megszakadt professzionalizálódása. 

Budapesti Gazdasági Egyetem Műhely, 2016. május 11.