Benne van a pakliban az EU-ból való kiszorulásunk

TitleBenne van a pakliban az EU-ból való kiszorulásunk
Publication TypeFolyóirat cikk / Journal Article
AuthorsHegedűs, István
Full Text

- Meglepődött, hogy Áder Jánost jelölte Orbán Viktor köztársasági elnöknek?

- Ha egy kicsit meglepődtem, az azért volt, mert évekkel ezelőtt Áder János a „Schmidt Mária ante portas?” címmel megjelent Magyar Nemzet-cikk alapján egyértelműen kegyvesztett lett. Sőt, valószínűleg már korábban volt vele konfliktusa a pártelnöknek a Fidesz Győr-Moson-Sopron megyei listája összeállításakor, amelynek élére egy volt MIÉP-est helyezett, és nem a megbízható barátot és harcostársat. Orbán Viktor akkor egy radikálisabb jobboldalit tartott éppen alkalmasabbnak a megyei lista vezetésére: a személyes ütközéssel némi ideológiai konfliktus is keveredhetett. Ugyanakkor Áder János sosem lépte át a lojalitás Orbán által megkívánt határait, és a háttérbe, majd az Európai Parlamentbe húzódott vissza. Az utóbbi időkben ismét aktívabbá vált, éppen Orbán Viktor felkérésére, így a meglepetésem mértéke azért nem különösebben nagy.

- Áder János mennyire jobboldali?

- Orbán Viktor azt közölte Schmitt Pál lemondása után, hogy egy magához képest jobbra álló személyt keres. Ez biztos, hogy nem valósult meg Áder jelölésével, aki egyébként is sokkal kevésbé ideologikus alkat, mint Orbán Viktor, vagy különösen Kövér László. Eredetileg, a kezdetekben Áder János, amikor bekerült a politikai életbe, sokkal inkább szakértői alkat volt, meg igazi szervező típus. Kevésbé gondolkozott ideológiai kategóriákban, a pártversenyhez, a politikai birkózáshoz sokkal kevésbé fűlt a foga, mint Orbán Viktornak vagy Kövér Lászlónak. Általában velük mozgott, de nehezebben mozdult újra és újra a még radikálisabb, jobboldalibb irányba. Ha mégis be kellene sorolni, mérsékeltebbnek, pragmatikusabbnak mondanám, olyannak, aki ugyanakkor magáévá tette az orbánizmus gondolkodásmódját, világlátását. Attitűdjeit tekintve azért az mégis fontos, hogy nem egy olyan kőkemény, elszánt, küldetéstudatos politikus lesz Schmitt Pál után a köztársasági elnök, mint amilyen Kövér László lett volna.

- Milyen személyes élménye van Áder Jánosról? Ön nem Fodor Gáborral 1993 őszén, hanem az 1994-es választások után, júliusban távozott a Fideszből.

- Nekem Áder János kollégám volt az MTA szociológiai intézetében, a Fidesz-korszak előtt, onnan ismertem. Rendkívül barátságos, szelíd fiú volt. Évekkel később, 1992–94 között a kapcsolatunk sokat romlott, hiszen Áder János akkor már az „orbánista” táborhoz tartozott a Fideszen belül, szemben a „fodorista” csoporttal. Akkor még az Orbán és Kövér közötti, megbonthatatlannak tűnő barátság volt az orbánista csapat hajtóereje a fideszes párteliten belül, különös tekintettel a parlamenti frakcióra. Áder János egyértelműen ehhez a többségi körhöz tartozott.

- Brüsszelben találkoztak, miután Áder János 2009-ben európai parlamenti képviselő lett?

- Egyetlenegyszer találkoztunk Brüsszelben, sok-sok év után, amikor nemrég elmentem az Európai Parlament állampolgári bizottságának ülésére, a magyar helyzet és a médiatörvény volt a napirenden. Akkor találkoztam Áder Jánossal és Szájer Józseffel is, és pár szót beszéltünk.

- Kezet fogtak?

- Igen.

- És miről beszéltek?

- Elmondhatom, bár kicsit félve mesélem el a történetet, mert nem akarok "mellélőni". A bizottság rendkívül viharos ülésén, amikor Neelie Kroes, az Európai Bizottság alelnöke és Navracsics Tibor magyar miniszterelnök-helyettes nyilvánosan összecsapott…

(Az olvasóknak: ez volt az az eset, amikor Neelie Kroes azt mondta Navracsics Tibornak: „Miniszter úr, ez nem az, amit néhány órája az irodámban ígért!”. A holland biztos többször is arra kért egyértelmű választ, hogy Navracsics Tibor hajlandó-e nyilvánosan is kijelenteni, a magyar kormány kérni fogja az Európa Tanács teljes körű vizsgálatát a médiatörvényről, és eszerint módosítani a jogszabályt. A kormányfő-helyettes igennel válaszolt, de csak akkor, ha a szervezet ajánlásai nem ütköznek a magyar alkotmányba. A biztos azt állította, hogy Navracsics Tibor négyszemközt még feltételek nélküli elfogadást ígért.)

- Az már a feszült szóváltás után történt, hogy Áder János felfelé jött az ülésteremben, összenéztünk, és odaszólt, hogy "nahát, jobban is felkészíthetted volna a csapatodat".

- Úgy értette, hogy a balliberális hazaárulók szolgáltatják a muníciót Magyarország támadásához?

- Nem volt ilyen hangulata a szellemeskedésnek, Áder János inkább csak ugratott. Annak ellenére sem tűnt élesnek, hogy ő, Szájer József és Gál Kinga is rendkívül feszültek voltak, és láthatóan kiborultak azon, hogy Neelie Kroes mennyire keményen viselkedett a magyar miniszterelnök-helyettessel szemben. Nem vettem megjegyzését támadásnak vagy hazaárulózásnak. Azzal válaszoltam gyorsan, hogy "majd most figyelj!", hiszen még nem volt vége az ülésnek, többen is érkeztek Magyarországról, hogy elemezzék az otthoni viszonyokat. Ezzel a dolog el is intéződött, többé nem találkoztunk. Az anekdota mégis attól lehet érdekesebb, hogy másnap, az Európai Néppárt Fidesz-csoportja kiadott egy nyilatkozatot, amelyben szerepelt egy olyan mondat is, nem szó szerint idézem, hogy az európai parlamenti képviselők dezinformálásához hozzájárult néhány Brüsszelbe költözött egykori liberális személyiség is.

- Ez Önről szólt?

- Nem egyes számot használtak, és nem volt senki néven nevezve, de igazából nem nagyon tudok mást, akire ez ráillenék, aki mostanában költözött volna ki Brüsszelbe. Úgyhogy azért a történet vége, meglehet, mégsem olyan viccelődős-ugratós, hanem mégiscsak teóriát építettek arra, hogy engem megláttak az Európai Parlamentben…

- Ön Brüsszelben él. Milyen volt a visszhangja az Orbán-jelölésnek, azaz, hogy Áder János lesz az államfő Európai lapokban, a konzervatív vonalat képviselőkben is, olyan értékelések jelentek meg, hogy "politikai dinoszaurusz" lesz Áder János a Sándor-palotában, és Orbán Viktor akaratának a végrehajtója. Fodor Gábor a Facebookon azt írta: nem azt állítom, hogy Áder János kezdeményezője lesz a jobboldali megújulásnak, de reményt adhat azoknak a csalódott jobboldaliaknak, akik elégedetlenek Orbán Viktor teljesítményével, de nem tudják az ellenzéket támogatni. Sőt, azt írja, hogy habitusa és gondolkodásmódja esélyt jelenthet a jobboldal számára is, Áder János Orbán Viktor ellensúlyává válhat.

- Nem kizárt az a lehetőség sem, hogy Áder János politikailag önállósodik, de ez csak egy forgatókönyv a sok közül, és nem látunk a jövőbe. Mivel Áder János alkatilag mérsékeltebb, nem teljesen elképzelhetetlen, hogy újra összezördüljön Orbán Viktorral. Ugyanakkor, hogy Áder János a jobboldal újfajta politikusi vezéregyéniségévé váljon, vagy hogy nézetei, véleménye, álláspontja ideológiai mércét jelentsenek, ez egyelőre nem valószínű. Új funkciójában, a Sándor-palotában nem is igazán az lesz a dolga, hogy politikai alternatívákat fogalmazzon meg a jobboldalon, vagy a Fideszen belül Orbán Viktorral szemben. De ha messzire nézünk előre, akkor egy esetleges súlyosabb Fidesz választási vereség után, a párt belső bomlásakor – ami nem kizárható esemény – Áder Jánosnak kulcsszerepe lehet, és meghatározóvá válhat, hogyan foglal állást, amennyiben kitörne a palotaforradalom Orbán Viktor körül. Azért sem szívesen válaszolok igennel vagy nemmel, mert mindez spekuláció, és rettenetesen messze van. Azzal kezdtük az elején, hogy Orbán és Áder ugyan összekülönböztek egymással, de lám, ki is békültek. Azért az elmúlt huszonvalahány éven belül a jellemzőbb időszak mégiscsak az együttműködés, a kölcsönös lojalitás, a határok át nem lépése; Áder János még összeveszésük után sem nyilatkozott kritikusan Orbán Viktorról. Nyilván, ha frontot nyit Orbán Viktorral szemben, és kipakol, visszatérése nem következhetett volna be. Egyelőre tehát az a valószínűbb, hogy kart karba öltve fognak politizálni, és Orbán Viktor éppen azért választotta Áder Jánost, hogy annak az új politikai rendszernek, amit közösen kezdtek el kiépíteni, legyen az őrzője, gyámja, akkor is, ha nehéz idők jönnek a Fidesz számára.

- Orbán Viktor elvárása szerint Áder János első számú feladata – Szijjártó Péter tolmácsolása szerint legalábbis – az új, húsvéti alkotmány védelme lesz. Eszerint olyan köztársasági elnököt akar, aki a demarkációs vonalat nem a Sándor-palota és a kormány között, hanem a magyar szuverenitás és az Európai Unió között húzza meg.

- Orbán Viktor erre a feladatra mást is találhatott volna, mondjuk Semjén Zsoltot. Azért ezek a feladat-meghatározások lehetnek csupán napi politikai használatú szövegek is. Ezzel együtt alighanem tényleg olyan embert akart, aki részt vett az építménynek a felhúzásában, aki az új rendhez személyesen is kötődik. A demarkációs vonal egyébként létező orbánista kifejezés. Ha valaki átlépi az Orbán Viktor (és régebben Kövér László) által éppen aktuálisan meghúzott demarkációs vonalat, az számít a legsúlyosabb bűnnek. Pillanatnyilag az ellenzéki erőkön túl valóban a nyugati–európai uniós–washingtoni–nemzetközi sajtóból érkező kritikákkal szemben – amiket ők támadásnak értelmeznek – kell megvédeni mindent, ami megvédhető. Itt lehet Ádernek harcosabb szerepe, mint elődjének. És hogy aztán mégis miben lehet/kell engedni, abban csak Orbán Viktor dönthet.

EU: Távolságtartás, meghökkenés, értetlenkedés és ellenszenv

 

- Hol húzódik a határ, ahol már a magyar szuverenitást meg kell védeni az EU ellenében?

- Azzal kezdeném, hogy néhány éve nem gondoltuk volna, hogy az európai intézmények, az európai politikai elitek bele tudnának szólni abba például, hogy a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának ülésén jelen lehet-e a magyar kormány képviselője, vagy hogy az új Országos Bírói Hivatal elnökének kizárólagos joga van-e másik bírósághoz áttenni egy ügyet. Nem hittem volna, hogy az Európai Bizottság el tudja érni, hogy olyan törvényeket megváltoztasson egy uniós tagállam kormánya, amelyek pedig majdnem kőbe vannak vésve. Vagyis az európai politikai térség rengeteget fejlődött: a Lisszaboni Szerződésbe bekerült az alapjogi charta, az Európai Bizottságnak érezhetően megnőttek a jogi lehetőségei, és átalakul a politikai szerepfelfogása. Mindezt a változást nagyon is félreérthette és alábecsülte a magyar kormányzat. Persze az európai intézmények a közös európai értékek védelmében és az uniós szerződéseknek megfelelően lépnek fel. Ami Orbánt Viktort illeti, egy populista politikusnál nagyon nehéz megfogni, hogy pontosan mit gondolhat, hol húzódik a nemzeti szuverenitás határa, mert hiszen a változó helyzethez adott esetben tud alkalmazkodni is. Közben valószínűleg nagyon rossz, és egyre rosszabb véleménnyel van erről az egész európai politikai „vircsaftról”, hogy egyik szófordulatát idézzem egy másik összefüggésből. A "nem leszünk gyarmat" ennek a radikalizálódásnak a kifejeződése.

- És azzal, hogy a Bizottság egy vidéki kócerájt sem tudna működtetni, és "engem megválasztottak, de az Európai Bizottságnak honnan van a legitimációja", Brüsszel–Moszkva egy sorban.

- Ezek döntő részben otthoni használatra szóló szövegek, bár az Európai Bizottság legitimitását megkérdőjelező gondolatot a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott interjúban fejtette ki.

- Amit Schmitt Pál korrigált Brüsszelben, amikor még elnök volt.

- Igen, mert a kérdés felvetése kiverte a biztosítékot a Bizottságnál. Az Európai Unió politikai rendszerének demokratikus háttere fontos politikai és szakmai téma, de ahogyan Orbán Viktor fogalmazott, az egyszerűen durva támadás volt az európai politikai intézmények ellen: gyakorlatilag kétségbe vonta legitimitásukat, lecsatlakozva az euroszkeptikus és Európa-ellenes politikai csoportok vonalához. Miközben persze pontosan tudja, hogy a fideszesek megszavazták az Európai Parlamentben Barroso bizottsági elnökké választását. 

- Orbán Viktort hogyan látják Brüsszelből?

- Azt nem állítanám, hogy tudom, az Európai Bizottság tagjai vagy vezető uniós tisztségviselők körében mit gondolnak Orbán Viktorról. Inkább elemzői benyomás, amiről beszélhetek: az elmúlt jó egy év alatt drámaian megváltozott a hangulat Orbán Viktor és a magyar kormány körül. A Kroes–Navracsics összecsapás és a biztos keménysége mögött az a felismerés húzódik meg, hogy a magyar kormányzat valójában nemhogy nem nagyon működik együtt a kifogásolt törvények megváltoztatásában, hanem az ügyek száma egyre nő, hogy most már nemcsak a magyar kormány kettős (otthoni és brüsszeli) beszédéről van szó, hanem tényleg a magyar demokráciáért kell aggódni általában. A Kroes által felállított "high level group" véleménye szerint a kényszerű módosítások után is Európa legszigorúbb, legkorlátozóbb médiatörvénye a magyarországi, és az Orbán-kormány még mindig ellenáll. Ebben a légkörben fogadta Neelie Kroes oly szívélyességgel a Klubrádió delegációját, miközben nem tárgyalt Szalai Annamáriával, a médiahatóság elnökével. Mindennek az is az oka, hogy az Európai Parlamentben egy év alatt három többségi határozatban ítélték el a magyar kormányt. A Parlament mindhárom alkalommal felszólította a Bizottságot, hogy a magyar ügyekkel foglalkozzon, tehát onnan is kapott erős politikai mandátumot a Bizottság. Vagyis több mint egy esztendő után az Európai Bizottság már nem csupán technicista és jogias alapon áll a magyar kormányhoz és az otthoni törvénygyártáshoz – azt is érzékelik és értelmezik, hogy általában mi zajlik Magyarországon.

- Általában?

- Igen, általában beszélnek például a médiatörvény antidemokratikus szellemiségéről, és általában fogalmazta meg aggodalmait a magyar demokrácia helyzete miatt az Európai Bizottság egyik kommünikéjében. Ami egyébként példátlan esemény az Európai Unió történetében, mint ahogy az is, ahogy Barroso szóvivőjén keresztül üzent nyilvánosan Orbán Viktornak a demokrácia lényegéről. Ilyesmi egyetlen másik tagállam esetében sem fordult még elő. Vagy az, hogy az alapvető jogok tiszteletben tartásáról szóló friss jelentésében Viviane Reding alelnök egy tagállamot említ név szerint negatívan, természetesen minket.

- Az osztrák Haider-ügy okozott uniós dilemmákat.

- Az nagyon más időszak volt. Akkor az Európai Bizottság semmilyen szerepet nem játszott, hanem tizennégy tagállam fogadott el közös intézkedéseket egyetlen tagállammal szemben.

- Az IMF-hiteltárgyalások halogatása az uniós eszköztár része? Hogy az EU kikényszerítse az alkotmányos és uniós demokratikus jogok tiszteletben tartását?

- Ez jó kérdés, mert én úgy érvelek ugye, hogy ugyan az Európai Bizottság most a magyarországi rossz gazdasági helyzetet felhasználhatja az antidemokratikus tendenciákkal szembeni fellépésre, de ezt ettől függetlenül is megtenné. Az a szinte véletlen egybeesés, hogy Magyarország gazdaságilag a szakadék szélén táncol és így az Európai Bizottság az IMF-EU feltételrendszerébe politikai problémákat is be tudott sorolni.

- Ez zsarolás?

- Nem erről van szó. Uniós tagállamnak az IMF egy korábbi megállapodás értelmében csak a Bizottság egyetértésével ad hitelt. Ebben semmilyen ellenséges szándék nincs, hanem a közös európai gazdasági kormányzás logikája húzódik meg mögötte. A feltételek között éppen a gazdaságpolitika voluntarizmusával szembeni biztosítékok szerepelnek, például a jegybank függetlenségének a biztosítása. Miközben ráadásul Magyarország csatlakozása óta túlzottdeficit-eljárás alá esik, ami a mindenkori kormányok gazdaságpolitikájának a súlyos hiányosságát jelzi.

- Újabb és újabb diktátumok feltételül szabása méltányos az EU részéről? A kormány szerint éppen nem gazdasági feltételekről szólnak az elvárások, hanem a médiatörvényről, az egyházi törvényről, az igazságszolgáltatási reformról, a bírák nyugdíjkorhatáráról. A Bizottság szóvivője szerint a feltétel: Magyarországnak vissza kell szerezni a befektetők bizalmát.

- Az Európai Bizottság, úgy tűnik, eljutott odáig, hogy a hiteltárgyalások megkezdésének feltételei közé azzal a retorikával, hogy általános bizalomhiány érzékelhető a befektetők részéről, azokat az ügyeket is beemelte, amelyek nem a szó szoros értelmében gazdaságpolitikai területek. Szerintem ezt helyesen tette, és ha azért tette, mert ez a megfelelő módszer annak érdekében, hogy politikailag is áttörést érjen el az Orbán-kormány antidemokratikus lépéseivel szemben, akkor azt mondom: ügyesen és jól próbál meg végre a Bizottság politizálni, annak megfelelően, ahogyan erre az Európai Parlament többször is felkérte. Valóban az a dolga az uniós szerződések őreként, hogy a tagállamokkal betartassa az általuk elfogadott szabályokat és normákat.

- Térdre kényszerítheti az EU a szabadságharcos Orbán Viktort?

- A játszma kimenetele, ha fogalmazhatunk így, többesélyes. Persze az is elképzelhető, hogy bizonyos területeken Orbán Viktor visszavonul, talán éppen a jegybank függetlensége ügyében, míg máshol megpróbál „győzelmeket” aratni – ezekkel valójában a magyarországi demokratikus ellensúlyokat csökkentené.

- A Bizottság pozícióját, zsarolási potenciálját erősíti, hogy az európai bírósági döntések több év alatt születhetnek meg, az IMF-hitelre pedig most van szüksége a kormánynak?

- A zsarolás kifejezésnek tényleg csak a fideszes világértelmezésben van relevanciája. Én arról próbálok beszélni, hogy ebben az elhúzódó, egyre durvuló konfliktussorozatban a magyar kormányzat és az európai intézmények között az Európai Bizottság keresi azokat a módszereket, lehetőségeket, amelyekkel – most már ismerve a magyar kormányzati mentalitást – megpróbálja – a Lisszaboni Szerződés talaján – Magyarországot visszarángatni a demokratikus jogállami keretek közé. Mindez hihetetlenül izgalmas.

- Izgalmas? Nem drámai?

- Izgalmas is, mert ezeken a konfliktusokon keresztül fejlődik az Európai Unió. Az európai egységesülés ügye hosszabb távon a magyar esetből éppen hogy megerősödve jöhet ki.

"A legnagyobb reménység, legnagyobb csalódás"

 

- Akkor Orbán Viktor reformer, fenegyerek, vagy veszélyes politikus, aki fenyegeti az európai határokat, és precedenst teremt?

- Amennyire átlátom, sokféle vélemény van róla. De ha mégis összerakható egyfajta európai mainstream álláspont, ami a baloldali pártoktól a liberálisokon át egészen a konzervatív-néppárti formációkon belül is sokakra jellemző, akkor ez az igen erőteljes távolságtartás, meghökkenés, értetlenkedés és ellenszenv, ami a magyarországi fejleményeket övezi. A magyar miniszterelnök teljesen elszigetelődött Európában: senkivel sem találkozik, sehová sem hívják, Magyarországra sem látogat el komoly politikus, különösen a féléves uniós tanácsi elnökség óta.

- Illetve a Magyarországgal szembeni kötelező-kínos hivatalos eljárás keretében vannak kényszerű találkozók. Kedden például Barroso bizottsági elnökkel egy konferencia keretében találkozik a magyar miniszterelnök.

- Amikor a legutóbbi Magyarországról szóló európai parlamenti vitára bejelentkezett Orbán Viktor, úgy tudom, sokan méltányolták, hogy bement az „oroszlánbarlangba”. Aztán jött a „gyarmatozós” ünnepi beszéd. Közben már hónapok óta napirenden van, hogy indítsanak-e olyan eljárást Magyarországgal szemben, amelynek végén a Tanácsban megvonhatnák a magyar kormány szavazati jogát, vagy menjenek esetleg még messzebb. Ezt nyilvánvalóan azért veti fel a zöld és a liberális politikai csoport az Európai Parlamentben, mert meg vannak döbbenve azon, ami Magyarországon folyik. Ugyanez egyébként Európán kívül, a Washington Post vagy a New York Times hangvételéből is kiderül: a politizáló közvélemény ott is döbbenten figyeli a magyarországi fejleményeket. Az összbenyomás tehát nagyon negatív Orbán Viktorról.

- Talán azért is, mert a rendszerváltás után Orbán Viktor a Nyugat nagy kedvence volt, Otto Graf Lambsdorff német szabad demokrata politikus nagy reményeket fűzött hozzá.

- Sokáig én voltam a legmagasabb pozícióban a Fideszen belül külügyesként a parlamentben és a pártban, így rengeteget utaztunk együtt Orbán Viktorral és más fideszes politikusokkal, alakítgatva a Fidesz nemzetközi kapcsolatait Németországtól kezdve Amerikáig, vagy éppen a szomszédos országokban. És valóban, Lambsdorff kifejezetten személyes jó viszonyba keveredett Orbán Viktorral, nagy reményeket fűzött hozzá, erőt, karizmát érzett benne. Olyan jelentős politikusnak gondolta, ha jól érzékeltem, aki nem habozó értelmiségi alkat, hanem vérbeli "political animal". Évekkel később hallottam, hogy Otto Graf Lambsdorff 2009-ben bekövetkezett halála előtt végtelenül kiábrándult Orbán Viktorból. Úgy fogalmazott, hogy ő volt az egyik legnagyobb politikai reménysége, de egyben egyik legnagyobb politikai csalódása is. Ezt a mondását liberális politikusok idézték nekem.

- Holott a rendszerváltáskor Orbán Viktor Európa-párti volt, 1994-ben pedig, a Fidesz lesújtó választási eredménye után belső száműzetésképpen a parlament EU-integrációs bizottságának elnöki székét választotta.

- Orbán Viktor akkor úgy gondolta: kis párt elnökeként így tudja fenntartani otthon és a nemzetközi porondon a fontos politikus imidzsét, szerepét. Ugyanakkor a 90-es évek második felében ő is alakítója lett annak a változó közgondolkodásnak, hogy az uniós csatlakozásra inkább csak mint anyagi hasznot hozó lépésre érdemes tekinteni. Az is hullámzott, hogy mikor mond lelkesebbnek tűnő européer beszédeket, miközben egyre hangsúlyosabb lett a nemzeti érdekek védelméről szóló retorikája. Arra is emlékszünk, miszerint az Európai Unión kívül is van élet. Az ezredforduló után, a csatlakozási tárgyalások végén alakult ki a jobboldalnak az a markáns része, amely euroszkeptikus nézeteket vallott, és ma már a legradikálisabbjaik, mint a Békemenet résztvevői kifejezetten Európa-ellenes jelszavakat hirdetnek.

- Arról mi a véleménye, hogy a parlamentben Orbán Viktor azt mondta, hogy "mi nem hiszünk az Európai Unióban. Mi Magyarországban hiszünk"? Együtt ez nem érvényes?

- Ezzel a parlamenti beszédével teljesen szembefordította egymással az európai és a magyar identitást, mint két, egymásnak ellentmondó attitűdrendszert, és nem egymást kiegészítő azonosságtudatként fogalmazta meg őket. Azóta is gyakran a magyar és az európai gondolatot/ügyet játssza ki egymás ellen szabadságharcos hevülettel. Úgy tűnik, az egyre radikálisabb szövegek mögött az is meghúzódik, hogy nem sikerült nagyot alakítani a magyar uniós tanácsi elnökség idején sem itthon, sem európai szinten. Ez azért is fontos, mert Orbán Viktor magatartását gyakran a sodródás magyarázza a legjobban. Nem arról van szó, hogy létezne egy világos orbáni elképzelés Európáról, hanem az évek során egyre nacionalistábbá és populistábbá váló politikus maga is az eseményekkel sodródik, és foglya lesz egyre vadabb szövegeinek. Ez általában is igaz: amit először csak taktikai okokból mond, abban később elkezd hinni. Amikor az előbb céloztam arra, hogy van, amikor rugalmasan el tud szakadni korábbi álláspontjától, akkor arra gondoltam, hogy éppen az az izgalmas a személyiségében és a politikai viselkedésében, hogy nem látható előre, mikor képes a falnak ütközve módosításokra, nagyobb váltásokra, és mikor olyan erős a küldetéstudata, hogy nem hajlandó engedni.

- Küldetéstudatos? Nem minden belpolitikai problémára az a válasza, hogy hadat viselek az unióval szemben?

- Amikor 2002-ben Orbán Viktor elveszítette a választásokat, azt a következtetést vonta le, hogy „nem voltunk elég kemények”. Most, amikor kétharmados többséget szerzett, alighanem úgy érzi, rendkívüli történelmi lehetőséget kapott arra, hogy az országot átalakítsa, és ezt a lehetőséget „kutyakötelessége” megragadni. Erre hivatkozik a radikális küldetéstudatos gondolkodásmódját feltáró-leleplező egyik értelmezés. A másik interpretáció szerint, ami nemrég még jellemzőbb volt a róla szóló politikai publicisztikákban, Orbán Viktor hiperpragmatikus, aki liberálisból konzervatívvá festette át magát tisztán politikai racionalitásból. Szerintem éppen attól izgalmas ez a probléma, hogy a kettő együtt is igaz lehet: Orbán Viktor az identitás-politizálástól elkanyarodhat pragmatikusabb irányba, és fordítva. Ráadásul gyakran ez a váltás nem is tudatos. Maga is sodródik, hiszen vannak görcsei, fixa ideái, alapvetően fekete-fehérben, barát-ellenség rendszerben értelmezi a fennálló politikai viszonyokat, a közéletet, miközben nem idegenek tőle a pragmatikus megoldások sem. Rugalmasságára egy európai uniós példa: amikor miniszterelnök lett, és találkozott Barroso bizottsági elnökkel, akivel akkor még igen jó lehetett a viszonya, gyakorlatilag lehátrált a gazdaságélénkítés választási programjáról, és a deficit csökkentése lett a fő cél. Az IMF kirúgása, visszahívása és – ha már zsarolásról beszéltünk – az időhúzás pedig mintha éppen a küldetéstudatos gondolkodás, a pragmatizmus és a sodródás hármasának felelne meg.

- Reálisan elgondolva, az orbáni szabadságharcnak, IMF-tárgyalásos csatáknak lehet olyan következménye, hogy valóban megvonják a magyar kormánytól a szavazati jogot az unióban? A másik oldalról pedig, hogy Orbán Viktor kisétál az EU-ból?

- Erre csak azt tudom mondani, hogy egy évvel ezelőtt kizártnak tartottam volna, hogy idáig eljussunk. Ma már úgy vélem, ez is benne van a pakliban, illetve a kettő – kiszorulás és kilépés – egymást kiegészítve is megtörténhet, akár az események nem szándékolt következményeként. Mégsem hiszem, hogy hamarosan az Európai Unión kívül találnánk magunkat – az európai politikai eliteknek nincs is olyan céljuk, hogy ez legyen a kimenetele a viszálynak. Pontosabban: a súlyos magyarországi politikai válságnak, mert hiszen erről van szó. Az inkább bekövetkezhet, hogy ha az európai pártcsaládok többségében úgy értékelik, nem történt meg a visszakanyarodás a demokratikus közös normákhoz, akkor az Európai Parlamentben a magyar kormány szavazati jogának megvonását is javasolhatják. Hogy aztán ez az elképzelés megkapná-e a tagállamok politikusainak elegendő mértékű támogatását, az kiszámíthatatlan. Valószínűbbnek tartom, hogy fennmarad a mostani feszült helyzet, úgy, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségének ügyében az Európai Bizottság az Európai Bírósághoz fordul, miközben lehet, hogy a magyar kormányzat olyan új költségvetést állít össze júniusra, hogy nem függesztik fel a kohéziós alapokból járó kifizetések egy részét – félmilliárd eurót – 2013-tól. Az is lehet, hogy a 2014-es választás oldja fel a konfliktust, ha addig megjelenik-megerősödik a demokratikus politikai alternatíva Magyarországon. Vagy ellenkezőleg: még rosszabb időszak jön, ha azok a vészforgatókönyvek valósulnának meg, miszerint a Fidesz egyedül nem szerzi meg a többséget, és vagy kívülről támogatná a Jobbik, vagy belépne a kormányba egy-két, akár jelentéktelen posztért cserébe. A Fidesz érvelésében a kormányozhatóságtól a haza megmentéséig sok minden benne lenne, természetesen. Persze ez megint nagyon messze van, csak éppen matematikailag nem kizárható.

-A nyíltan antiszemita Jobbikkal való esetleges együttműködés eurokonform lenne az EU-ban?

- Nagy botrány lenne. Kérdés, hogy a tagállamok vezetőinek többsége és az Európai Parlament hogyan reagálna arra, hogy a nyíltan antiszemita, cigányozó, gárdázó Jobbik a politikai hatalom közelébe kerül, vagy be is lépne egy koalíciós kormányba. Elképzelhető, hogy a holland radikális jobboldal példája miatt, amely eddig a kisebbségi kormányt kívülről támogatta, lesz, aki megértőbben fogadná a Fidesz kényszerű döntését. De végül is mindez nem valószínű, hogy bekövetkezik. Ugyanakkor, a Jobbiktól függetlenül, mintha még a demokratikus ellenzéki politikai erők sem lennének teljesen tudatában annak, hogy Orbán Viktor ezt az országot Európa közepén közel két év alatt a teljes elszigeteltségbe manőverezte. Márpedig az európai történelemkönyvekben erről az időszakról minden bizonnyal az marad majd fent, hogy Magyarország kormánya milyen rémes konfliktusokba keveredett Európával meg a világ többi részével, és sikerült-e idejében megfékezni Orbánékat. Ez nem a „külső imidzsünk” romlása. Az egykor általános szimpátiával övezett Magyarország ilyen mély politikai válságot még nem élt át a rendszerváltás óta.

Hegedűs István

 

1957. december 9-én született Budapesten. 1981-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügy szakán, 1994–95-ben a Közép-európai Egyetemen hallgatott politikatudományt, majd 2004-ben PhD fokozatot szerzett szociológiából a Budapesti Corvinus Egyetem szociológia és szociálpolitika tanszékén. Nem volt alapító tag, de ősfideszes, 1988. április 30-án lépett be a Fideszbe. 1988 novemberében lett a szervezet választmányának a tagja. 1989-ben részt vett az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalásokon. 1989-ben a Fidesz Press alapító szerkesztője, a Magyar Narancs szerkesztőségének alapító tagja. 1990-ben a Fidesz országos listájáról jut az Országgyűlésbe. Az első ciklus végéig, 1994-ig parlamenti képviselő. 1993. június 30-ig a Külügyi Bizottság alelnöke, majd az Európai Közösségi Ügyek Bizottságának tagja. 1994 júliusában kilépett a Fideszből.