Vendégposzt: No de mennyire fontos az EU a pártok stratégiájában?

Vendégposzt: No de mennyire fontos az EU a pártok stratégiájában?

Vélemény a „HOL ÁLL A PERC-MUTATÓ? avagy az EU-destruktívoktól a föderalistákig: a pártok viszonya az Európai Unióhoz” c. elemzésről. Göncz Borbála

A Magyarországi Európa Társaság kutatócsoportjának „Party EU-attitude Report Card” (azaz PERC) elemzése hiánypótló, fontos és időszerű munka a magyar környezetben. Hiánypótló, mert a magyar pártok EU-hoz való viszonyát az elemzésben is említett, elsősorban a csatlakozás előtti helyzetet feldolgozó Bátory Ágnes-féle tanulmányon kívül nem nagyon vizsgálták. Legalábbis nem ilyen, számos forrásra (pártdokumentumok, országgyűlési és EP- szereplés, sajtó) kiterjedő részletességgel.

A politikai pártok EU-hoz való viszonyának vizsgálata több szempontból is fontos. A nemzeti pártok pozíciójuktól és országtól függően különböző mértékben, de befolyással vannak az európai integráció jövőjére. A magyarországi pártok pedig meghatározzák, hogy Magyarország hogyan jelenik meg, hogyan vesz részt ebben az integrációs folyamatban.  Ezen túl a politikai elitnek, illetve a politikai pártoknak meghatározó szerepük van a közvélemény formálásában is. A tanulmány ez utóbbi gondolatrendszerben tárgyalja a pártok EU-hoz való viszonyát. Ilyen szempontból jól illeszkedik az EU-val kapcsolatos közvéleménnyel foglalkozó hazai munkákhoz, s a bemutatott eredmények ki is egészítik azokat. Pozitív, hogy a tanulmány végén a pártok PERC-mutatóját a kutatók összevetik azzal, ahogyan a közvélemény látja a pártokat, illetve azzal, ahogyan az egyes pártok szavazói önmagukat elhelyezik ezen a skálán. Az eltéréseket, azt, hogy a közvélemény rendre alacsonyabbra ítéli a pártok PERC-indexeit, mint a kutatók, az is okozhatja, hogy a kutatásban vizsgált források nem egyformán hozzáférhetőek a közvélemény számára (például a kutatóktól magasabb pontszámot kapott EP-beli megnyilvánulások, vagy a bizottsági munka tartalma kevésbé jut el az emberekhez). Ugyanakkor az eltérések nem jelentősek, és ez azt mutatja, hogy a PERC-index érvényes mutató.

A különböző források alapos kvalitatív elemzése (kódolása) lehetőséget adott különböző diskurzusok feltárására is. És valóban, a tanulmányban bemutatott érvek és megközelítések néhány ponton hasonlóságot mutatnak a közvélemény körében is megjelenő diskurzusokkal.[1] Ilyenek például a Jobbik részéről megjelenő „nemzeti szuverenitás megcsonkítása”, vagy a „rossz csatlakozási tárgyalások, amely során nem képviselték megfelelően a magyar érdekeket”. De ezeken a konkrét példákon túl az is a politikai elit közvéleményre gyakorolt hatásáról árulkodik, hogy az explicit EU-ellenesség korábbi (csatlakozás-környéki) hiánya és a témakör haszonelvű, pragmatikus, s a legutóbbi kormányváltás előtt időszakban az MSZP-re jellemző szakpolitikai megközelítése a közvélemény esetében is a kérdéskör pragmatikus megközelítésével járt. 

Az elemzés időszerűségét a jelenlegi magyar és európai (valamint világ-) gazdasági válság adja. A tanulmány által is vizsgált időszakban (2009-2012) Európa-szerte jellemző volt a közvélemény EU-támogatásának csökkenése – annak függvényében, hogy mennyire sújtotta a válság az adott országot. Mindezek mellett Magyarországon a támogatottság folyamatos csökkenése volt tapasztalható 2001 óta, a hazai gazdasági és politikai helyzettel való elégedettség romlásával. Az Eurobarometer-kutatás eredményei ugyanakkor azt mutatják, hogy ebből a csökkenő tendenciából feltűnik két pozitív „kiugrás”, mégpedig a 2006-os és a 2010-es országgyűlési választások idején. S ezekben az időpontokban a pártok iránti bizalom is hasonlóan pozitív kiugrást mutat. Úgy tűnik tehát, hogy az általános politikai érdeklődés megnövekedése az EU kérdéskörére, annak megítélésére is pozitívan hat, valamint ilyenkor a pártok üzeneteire is esetleg nőhet a fogékonyság. 

A kutatás által vizsgált időszakban számos, a témával kapcsolatban releváns esemény történt, amely az elemzés eredményeit gazdagította: (1) 2009-ben EP-választás volt, amely során a pártoknak alkalmuk nyílt (volna) EU-s témákkal foglalkozni, (2) Magyarország 2011 első félévében az EU elnöki tisztét töltötte be, amely szintén az EU-s kérdéskörök iránti megnövekedett figyelemmel járt, valamint (3) 2010-ben országgyűlési választásokat tartottak, ami lehetőséget adott annak vizsgálatára, hogy az ellenzéki/ kormányzati szerep hogyan hat az EU-val kapcsolatos retorikára. Az eredmények azt mutatják, hogy van változás, a Fidesz kormányrakerülése óta kettős kommunikációt folytat, míg az MSZP ellenzéki szerepe óta hagyott fel a technokrata, szakpolitikai megközelítéssel.

Módszertani szempontból a PERC-index alkalmas arra, hogy egy számban összegezze az egyes pártok EU-hoz való viszonyát, s egyfajta sorrendet állítson fel közöttük, illetve jó alapot biztosít egy esetleges időbeli követéshez, amennyiben a kutatók későbbi időpontokban is meg tudják/ akarják ismételni ezt a figyelemre méltó munkát. Ugyanakkor egy ilyen „összegző” mutató minden előnye mellett elvész az a sok kvalitatív és nagyon gazdag információ, amely a tanulmány nagy részét képezi. Például a PERC-mutató 1-10 skálája lényegében több dimenziót is magában foglal: azt, hogy ki milyen EU-t képzel el (államközi vagy föderalista), az integráció jelenlegi állapotával kapcsolatos általános pozíciót, az egyes szakpolitikák megközelítését. Magából a mutatóból nem derül ki, hogy az egyes pártok milyen érvek és logikák mentén támogatják vagy ellenzik az európai integrációs folyamatot és az EU tevékenységét – ez a kvalitatív elemzésből olvasható ki. 

Az időbeli összehasonlítás mellett egy másik szempont lehet a nemzetközi összehasonlítás lehetősége, azaz, hogy a tanulmány eredményeit el tudjuk helyezni az EU más tagállamaiban zajló folyamatokban, illetve, hogy más, szintén a magyar pártok EU-viszonyát vizsgáló kutatásokkal meg legyen az összekapcsolás lehetősége. Nemzetközi összehasonlító megközelítésben a nemzeti (vagy európai) pártok EU-pozícióját több módszerrel is szokták vizsgálni, általában szakértői becsléseket véve alapul, vagy pártdokumentumok elemzésével.[2] A PERC-mutató tartalmát tekintve gazdagabb, mert többféle forrásra is hagyatkozik, ugyanakkor jó lenne látni a kapcsolódó pontokat a többi kutatással.

Mindezek mellett, a tanulmány néhány kérdést is felvet. Például, hogy a pártok pozíciójának elemzésekor nem mindegy, hogy amúgy mennyire fontos helyen szerepel az EU kérdésköre a párt stratégiájában („issue salience”), mennyire akarja a párt markánsan megkülönböztetni magát a kérdéskör mentén a többi párthoz képest. Az eredmények alapján például úgy tűnik, hogy ezt leginkább talán a Jobbik teszi saját globalizáció-ellenes és a nemzeti szuverenitást a középpontba állító mondanivalója miatt. Míg a mindenkori kormánypárt sokkal kevésbé képvisel radikális véleményt – ebből a szempontból sajátos a Fidesz kettős kommunikációja EU-s ügyekkel kapcsolatban. Ezen kívül érdekes még a párton belüli, illetve a politikai elit egészét jellemző megosztottság a kérdésben. Bizonyos kutatási eredmények ugyanis azt mutatják, hogy erős nemzeti identitás esetén (márpedig a magyarok nemzeti kötődése az EU átlaga fölött van) a megosztott elit-diskurzus a EU-támogatottság ellenében hat a közvélemény körében.[3] Más kutatások pedig azt mondják, hogy az elitek megosztottsága vagy nem egyértelmű álláspontjai a közvélemény változékonyságához vezetnek.[4] Az issue salience és a megosztottság kérdéseire érdemes volna részletesebben is kitérni.

Mindezzel együtt, nagyon értékes eredményekkel szolgált ez a kutatás. A PERC-index jó és érvényes mutatónak tűnik, amely alapja lehet egy időbeli követéses vizsgálatnak, egyszersmind jól használható a pártok és a közvélemény összevetésére. A jövőre vonatkozóan nagy kérdés, hogy a 2010 óta jellemző kettős kommunikáció hogyan hat a közvélemény alakulására a témában. A pártok hozzáállásának elemzése után most ismét időszerű lenne a közvélemény mélyebb elemzése (a kvantitatív módszereken túl), szem előtt tartva, hogy a pártok, illetve a politikai elitek befolyásoló szerepe mellett más tényezők is hatást gyakorolnak a közvélemény alakulására, többek között az aktuális gazdasági, társadalmi, politikai helyzet mellett számos egyéni szempont is.


[1] A közvélemény körében 2008-2009 során készült egy mélyinterjús kutatás. Ld: Göncz Borbála (2012): „ ’I would like to see that one is able to say I’m proud of being a citizen of the EU…’ – the way Hungarian people see Europe and the European Union”. Corvinus Journal of Sociology and Social Policy, Vol.3 (2012) 1, 111–135

[2] Szakértői becsléseket használ például a Chapel Hill Expert Survey (CHES) a nemzeti pártok általános és egyes szakpolitikákra lebontott EU-pozíciójának felmérésére. Ebben az adatbázisban 2006-ra és 2010-re vonatkozóan Magyarország is szerepelt. 

[3] Hooghe, Liesbet és Gary Marks (2005) "Calculation, Community and Cues. Public Opinion on European Integration", European Union Politics, Volume 6 (4): 419–443.

[4] Steenbergen, Marco R. and Catherine E. De Vries (2010) “ Variable Opinions: the Predictability of Support for Unification in European Mass Publics “, Paper Prepared for the Piredeu Conference, Brussels, November 2010.

Hol áll a PERC-mutató? avagy az EU-destruktívoktól a föderalistákig: a pártok viszonya az Európai Unióhoz (2012) - a MET kutatócsoportjának jelentése letölthető az Open Space oldalról.

A Magyarországi Európa Társaság sajtótájékoztatót tartott 2012. december 5-én, hogy bemutassa a "Hol áll a PERC-mutató? avagy az EU-destruktívoktól a föderalistákig: a magyar parlamenti pártok viszonya az Európai Unióhoz" című jelentést, melyet a MET kutatócsoportja készített.