A külügyminiszter téved”, interjú Annemie Neyts-Uyttebroeckkal, a Liberális Internacionálé elnökével,

– Annemie Neyts-Uyttebroeckkal, a Liberális Internacionálé elnökével Hegedûs István és Seres László készített interjút -

Nem biztos, hogy a Fidesz jó döntést hoz, ha kilép a Liberális Internacionáléból és átül az Európai Néppártba - állítja az ÉS-nek adott interjújában a Liberális Internacionálé (LI) nemrég Budapesten járt elnöke. Annemie Neyts-Uyttebroeck, aki Belgium pénzügyminisztere is, cáfolja, hogy csak azért, mert az Európai Néppárt az Európai Parlament legnagyobb csoportja, uniós csatlakozásunk szempontjából elõnyösebb lenne az átülés. Interjúalanyunk szerint az LI nem zártkörû klub, sõt, a liberálisok a kereszténydemokratáknál erõteljesebben sürgetik az Európai Unió keleti bõvítését.

- Magyarországon kívül van még arra példa, hogy egy ország két pártja is tagja a Liberális Internacionálénak?

- Több példa is van erre, hiszen a Liberális Internacionálénak ma 70 országban 88 tagja van, ebbõl 77 politikai párt, a többiek egyének vagy alapítványok. Hollandiában például egyaránt tagja a VVD, a nagyobbik, és a D'66, a kisebbik liberális párt. De Belgium esetében is van két külön LI-tagszervezet, egyik a flamand, a másik a francia nyelvû liberális párt.

- Politikailag mekkora a szórás? Mennyire képviselnek az LI tagszervezetei különbözõ nézeteket?

- Vannak közöttünk, akik „progresszívnek", a középtõl balra állónak definiálják önmagukat, vannak, akik ragaszkodnak a középpártisághoz, és vannak, akik jobbra állnak a centrumtól. A legtöbb alapkérdésben azonban, mint például a globalizáció vagy a szabad kereskedelem, közös platformon vagyunk.

- Mi ez a közös platform?

- Például, hogy nem jó dolog kimaradni a globalizáció folyamatából. Vagy hogy a liberalizmus nemcsak gazdasági kérdés, annak alapvetõen a demokráciához, az emberi jogok iránti tisztelethez, az egyén méltóságához, a nyitottsághoz van köze. A liberalizmus, a demokrácia nem csupán arról szól, hogyan jutok hatalomhoz és hogyan tartom meg azt, hanem fõként arról, hogyan nyújthatok lehetõséget minél több embernek a szabadság elérésére.

- Azért is kérdezzük mindezt, mert vezetõ Fidesz-politikusok szûk, zártkörû klubnak nevezték az LI-t, amelyet eszerint kinõttek.

- Nem nevezném az LI-t kis szervezetnek, hiszen 70 ország mégiscsak a világ országainak egyharmada. Ha úgy nézzük, hogy a világ kétharmadában nincs tagszervezetünk, akkor valóban kis szervezet vagyunk. Szûk klubról már csak azért sem beszélnék, mert nem túl szigorúak a belépési feltételeink: jelentkezni kell, el kell fogadni az alapdokumentumainkat, és fizetni kell a tagsági díjat.

- De azt ön is elismerte néhány elõadásában, hogy komoly anyagi gondokkal küszködnek. Összehasonlítva az LI-t olyan nagy nemzetközi szervezetekkel, mint a Szocialista Internacionálé, amelybe komoly pénzeket utalnak a nemzetközi szakszervezetek.

- Ez igaz. Nagyon szûk büdzsével dolgozunk, éppen arra elég, hogy fenntartsuk a pár fõs londoni titkárságot, megjelentessük kiadványainkat, honlapunkat. Ennek ellenére nagyon dinamikusak vagyunk, munkatársaink sokszor saját költségükön utaznak nemzetközi konferenciákra. A pénztelenség óriási elõnye viszont, hogy senki nem is kér tõlünk támogatást, így nem kell senkit visszautasítanunk...

- Ottawában lesz a Liberális Internacionálé következõ tanácskozása. A Fidesz kapott még meghívót?

- Természetesen. Nagyon reméljük, hogy a Fidesz még abban a helyzetben lesz, hogy el tud jönni.

- Mi a személyes véleménye arról, hogy a Fidesz szeptemberben eldönti: átül-e az Európai Néppártba?

- A Fidesz eddig hivatalosan nem jelezte ezt a szándékát. Mélyen sajnálnám, ha megváltoztatnák nemzetközi szövetségüket, hiszen a Fidesz volt az egyik elsõ tagszervezetünk a térségbõl a vasfüggöny leomlása után. Természetesen minden pártnak magának kell döntenie lépéseirõl, de nem vagyok biztos abban, hogy ez a legjobb döntés a részükrõl. Az Európai Néppárt (EPP) annyira nagy szervezet, hogy nincs ideológiai egysége.

- Lehet, hogy éppen ez kell egy olyan pártnak, amely bírálói szerint elvesztette liberális politikai identitását.

- A Liberális Internacionálé akkortájt kezdett növekedni, amikor úgy döntöttünk, hogy abbahagyjuk a „ki a legjobb liberális" típusú vitákat. Kimondtuk, hogy aki kész csatlakozni és elfogadja az alapértékeinket rögzítõ két oxfordi nyilatkozatot, azt üdvözöljük sorainkban. Összesen egyszer fordult elõ, hogy ki kellett zárnunk valakit, mert alapelveinkkel ellenétes módon lépett föl: 1992-ben az FPÖ-t.

- Otto Lambsdorff mondta egyszer az LI egyik ülésén, hogy a liberális pártok számára az a legnagyobb veszély, hogy konzervatív pártokká válhatnak. Egyetért ezzel?

- Ez a veszély csak akkor fenyeget, ha a liberálisok elkezdik megkérdõjelezni létezésük értelmét. Ha már nem tudják, melyek az értékeik, mi az álláspontjuk, ha nem tudják eldönteni, melyik oldalra álljanak.

- Tulajdonképpen mit tud az LI saját tagszervezeteirõl? Hogyan informálódnak az egyes liberális pártok politikájáról, fõleg, ha kormányzó erõrõl van szó?

- Természetesen mindenekelõtt arra vagyunk kénytelenek szorítkozni, amirõl a nemzetközi média beszámol. De attól eltekintve, hogy egy pártnak korrekten és tisztességesen kell mûködnie, soha nem akartuk kontrollálni tagszervezeteinket, egy kormány döntéseit, hogy mondjuk a privatizáció vagy a privatizáció elhalasztása mellett dönt-e adott esetben. Ezt nem a mi feladatunk elbírálni. Mi maximum annyit tehetünk, hogy ha megkérdeznek minket, elmondjuk, helyesnek tartjuk-e a döntést vagy sem. Az FPÖ-t is úgy kezdtük vizsgálni, hogy más pártok tettek panaszt.

- A Fideszre volt panasz?

- Soha.

- Nyugati megfigyelõk is többször írtak arról, hogy van egyfajta titkos, hallgatólagos együttmûködés a Fidesz és a szélsõjobboldal pártja között. Annak is rossz visszhangja volt, hogy Orbán Budapesten fogadta Schüssel osztrák kancellárt.

- Ez nagyon nehéz ügy, olyannyira, hogy a liberális vezetõk legutóbbi ülésén úgy döntöttünk, teljesen ejtjük a témát. A szankciókat az EU vezetõi részérõl elsõsorban belpolitikai megfontolások és történelmi, második világháborús érzékenységek motiválták; úgy gondolom, teljesen jogosan fejezték ki erõs nemtetszésüket Ausztriával szemben. Másrészt most kezdenek azon tûnõdni, hogyan oldhatnák fel a „szankciókat" elvi veszteségek nélkül - ezt azért elõtte kellett volna meggondolniuk.

- Megpróbálják majd marasztalni a Fideszt? Miért maradjon a Fidesz a Liberális Internacionáléban?

- Természetesen elmondtuk nekik az érveinket, és még fogunk is errõl tárgyalni. Nemcsak az egyes tagok, az LI Végrehajtó Bizottsága is marasztalni akarja a Fideszt. Fontos pártról van szó, amely két éve megnyerte a magyarországi parlamenti választásokat, így ugyanúgy kormányzó párt, mint a holland vagy a belga liberális párt.

- Ön tárgyalt Németh Zsolt külügyi államtitkárral. Miben maradtak?

- Ez magánjellegû beszélgetés volt.

- Az SZDSZ-szel konzultált a Fidesz tervezett lépésérõl?

- Nem hiszem, hogy a másik párt a legmegfelelõbb partner a kérdés megvitatására, az ilyen magatartás nem lenne úriemberekhez méltó. Nem egy nemzetközi szervezetet kell két párt belsõ vitájának megoldására használni. [Interjúnk még az LI elnökének Magyar Bálinttal folytatott megbeszélése elõtt készült - a szerk.]

- Amikor a konzervatív Európai Néppárt részérõl Wim van Welzen felkérte a Fideszt, hogy lépjen be a szervezetbe, Martonyi János külügyminiszter azért is nevezte „célszerûnek" a belépést, mert „az Európai Néppárt 233 képviselõjével jelenleg az Európai Parlament legnagyobb csoportja". Ez nyilván azt jelenti, hogy uniós csatlakozásunk szempontjából is elõnyösebb egy befolyásosabb nemzetközi szervezetben részt venni.

- Ha ezt így értette, akkor a külügyminiszter téved. Az Európai Unió mindhárom nagy politikai csoportosulása támogatja az unió bõvítését. Az Európai Parlamentben többségben vannak az unió gyors bõvítését szorgalmazó erõk. Másrészt ne felejtsük el, hogy bár az EPP valóban a legnagyobb politikai csoport az Európai Parlamentben, de egyben a legkevésbé egységes is. Az EPP-n belül vannak, akik gyorsabb, és vannak, akik sokkal lassabb bõvítést szeretnének, mint például a franciák. Kevesen gondolnak arra is, hogy egy ekkora csoportban szinte elvész egy kis nemzeti küldöttség. Ez történt például a portugál liberálisokkal, akik átléptek az EPP-be, mert azt hitték, befolyásosabb szervezetbe kerülnek. Tévedtek: teljesen kikerültek a látómezõbõl, és alig hallatják a hangjukat, mert a beszédidõ proporcionálisan van elosztva.

- Ráadásul az Európai Parlamentben koalícióban vannak a liberálisok és a konzervatívok, úgyhogy van befolyásuk.

- Így van. Azt is furcsállom, hogy Magyarországon azt hiszik, a Liberális Internacionálénak az Európai Néppárt az „ellenszervezete". Holott az elõbbi egy világméretû szervezet, az utóbbi meg egy politikai csoport az Európai Parlamentben, ahol a liberálisok az Európai Liberális, Demokrata és Reformpártba (ELRD) tömörültek [amelynek a Fidesz társult tagja - a szerk.]. Az LI konzervatív megfelelõje a Kereszténydemokrata Internacionálé (IDC).

- Azt el tudnák fogadni, ha a Fidesz maradna az LI-ben, de európai szinten átülne az EPP-be?

- Ezt nagyon pontosan meg kéne vizsgálnunk. Alapszabályunk szerint LI-tagszervezet nem lehet tagja másik internacionálénak, márpedig esetünkben nem errõl van szó, de ez ügyben mindenképpen konzultálnánk az ELRD-vel.

- Mi a Liberális Internacionálé álláspontja az Európai Unió keleti bõvítésérõl és arról, hogyan nézzen ki a jövõ Európája?

– Az LI és az ELRD is a világos megegyezéseken alapuló, gyors bõvítés híve. Véleményünk szerint meg kell határozni a bõvítés menetrendjét. Az Uniónak legalább azt kellene közölnie a csatlakozásra váró államokkal, hogy mikor várható a döntés. Megértem a társult tagok frusztrációját, amelyek óriási feladatot vállaltak a közösségi joganyag átvételével, miközben Európa évek óta azt hajtogatja, hogy most már hamarosan tényleg beléphetnek. Ez geopolitikailag is butaság. Az Európai Uniónak párhuzamosan kell megbirkóznia a bõvítés és a mélyítés folyamatával. Az EU tagállamai egyértelmûen a föderalizáció, a szorosabb szövetkezés útjára léptek mind a kompetenciák, mind a fizetõeszköz és az új intézmények szempontjából. A másik fontos, most zajló folyamat az Európai Unió „alkotmányosítása", az egyes szerzõdések ugyanis egyre inkább uniós alkotmányok szerepét töltik be. Úgy gondolom, hogy a föderalizáció mellett továbbra is fontos marad a nemzetállamok szerepe, úgyhogy a meglévõ szerzõdések és a közösségi joganyag mellé nem kellene új jogszabályokat kreálni, amelyek csak az EU beavatkozási jogát bõvítenék. Támogatom a szorosabb belügyi és igazságügyi együttmûködést, de nem támogatnék egy „szuperrendõri Európát". Nem szívesen élnék egy olyan Európában, ahol már nincsenek szabad terek, amely elõl már nem lehet elmenekülni.